A Változás küszében állok és mélyen belélegzem a mozdulás előtti mozdulatlanságot, mely alázatra hív.
Visszatekintek és látom, hogy mennyire fölösleges volt, és meddő eddig minden erőlködés.
Minden sürgető agyalás.
Nem kellett segítenem az Életnek abban, hogy tegye a dolgát.
A legfontosabb dolgok a beavatkozásom nélkül történtek.
A rám bízott feladat csupán az, hogy engedjem az áramlást.
Anélkül, hogy jónak vagy rossznak ítélném a tudatalattim átmenetileg testet öltött megnyilvánulásait.
Anélkül, hogy követelném azt, ami nem akar lenni, és visszafojtanám azt, ami lenni akar.
Így tisztulhatok meg minden bent rekedt energiától, ami már nem szolgál.
Így lelhetek békét abban, ami van, anélkül, hogy megváltoztatni akarnám.
Minden megy a maga útján.
Anélkül, hogy siettetnem kéne.
Anélkül, hogy lassítanom kéne.
Nekem csak arra kell figyelnem, hogy mivel hangolódom össze...
Arra, hogy meghalljam a lelkem tiszta óhaját. Itt ebben a pillanatban.
Nem számít, mi volt a múltban...
Nem számít, mi lesz a jövőben...
Minden, ami fölött valóban rendelkezhetem:
ez a pillanat.
A legjobb, amit tehetek, hogy mélyen belélegzem ezt a pillanatot. És kilélegzem az összes spekulációt a fejemből.
És megérkezem Önmagamba...
És hagyom, hogy ebből szülessen meg a következő pillanat
Botos Orsolya
