A bizonytalanság őszinte és bátor vállalása a nagymellényű magabiztossággal szemben, bátorság. A világ számára talán nem az.

„…Az erősek

hajnalban kelnek, fát aprítanak,

isznak egy korty pálinkát, s így tovább…” Pilinszky.

Az erősek magabiztosak és hozzáértőek, általában megalapozott véleményük van a dolgokról és tévedéseiket sohasem vallják be mások előtt. A bizonytalanok a gyengeség bélyegét kapják meg, a magabiztosak profiként állnak a világgal szemben.

…”Soha az életben nem tudok olyan magányos lenni, mint egy-egy szerepemben. Akkor a közönség följön, először a színpadra, majd érzem, hogy fokról fokra alászáll velem abba a bizonytalanságba, amiről az előbb beszéltem….”

Az élet kiemelt pillanataiban, a nagy döntések előtt vagy egy kapcsolat lezárásakor, csak a bizonytalanság vállalása, a belehelyezkedés a nem tudás állapotába segíthet jó döntést hozni. A kapaszkodók elengedése azonban meghitten és korrekt módon történhet csak meg.

A korrekt elrugaszkodást tanulni kell. A dacos kiszállás egy kapcsolatból, a haragos, indulatos elengedés, a szótlan eltávolodás vagy az ajtóbecsapás, nem jó irány. A kipárnázott jövőbe való kilépés vagy a bebiztosított továbblépés szintén tévút. Az őszinte bevallása gyengeségünknek és a mély elakadásunk megosztása talán tűnhet az erőtlenség jelének, de benne van a megújulás reménye is. Ha nem érkezik megfelelő válasz, akkor nyugodtan kiléphetünk a szabad térbe és biztosan megnyílik előttünk egy új kapu.