Végső soron minden hiánya, elégedetlensége és szenvedése abból fakad egy embernek, hogy nem szereti igazán önmagát.
Mert nincs meg a kapcsolata igaz MAGjával, önvalójával, azzal az Isteni Forrással, amelyből ideérkezett - s melynek tulajdonságait magában kibontakoztathatja. Ennek elkerülhetetlen következménye valamilyen hiányállapot és a boldogtalanság.
Pedig a kapcsolat sosem szűnt meg - csak nem rá figyel.
Egy mai átlagos tudatszinten élő ember a boldogságot azzal azonosítja, hogy valamilyen vágya az életben teljesül. A vágy hajtóerő, visz valamilyen cél felé - de amíg nem teljesedik be addig igazából feszültséget hoz, hiszen ez a feszítő érzés lesz a hajtóerő.
Erős akaratnál ez nagy feszültség, ha beteljesedik a vágy, a feszültség kioldódik, a teher elszáll, és megjelenik a "boldogság". De vajon tényleg ez a boldogság...?
Molnár Ádám
