A jót a túlzás nem javítja, hanem rontja. A mértékletes ember például a túlzástól fösvény lesz. Így válhat a rendszeretőből kényszeres, az alázatosból meghunyászkodó, az udvariasból hízelgő, a békeszeretőből konfliktuskerülő, a szelídből életképtelen, a takarékosból zsugori, a hívőből vakbuzgó, a vallásosból fundamentalista, a fegyelmezettből önkínzó, az önzetlenből önsorsrontó, és a sort hosszan folytathatnánk. A jót az javítja, ha annak az ellentétével is meg tudok birkózni. Például, ha valaki mértékletes ember, ő attól lesz még jobb, ha tud emellett nagyvonalú is lenni, amikor szükséges.

Pál Feri atya