Gyakran a spirituális ismereteket, technikákat is arra használjuk, hogy elmeneküljünk attól, ami végső soron nem megúszható. A szembenézéstől. Attól, hogy merjük érezni a fájdalmat, hogy megadjuk magunkat annak, ami van,

ami voltaképpen a gyógyulásunk kulcsa.

Nemcsak az a menekülés, ha nem gondolunk rá, nem beszélünk róla, hanem az is, ha gondolkodunk róla, ha beszélünk róla, anélkül, hogy egyszerűen csak csendben jelen tudnánk lenni a fájdalmunknak. Amikor végre igazán szívből át tudjuk ölelni, el tudjuk fogadni, anélkül, hogy sajnálnánk magunkat érte, hogy panaszkodnánk miatta, vagy meg akarnánk érteni, magyarázni, rendszerbe akarnánk foglalni, akkor elkezdődhet a gyógyulás. Akkor az árnyak elkezdenek feloldódni a fényben.

Botos Orsolya

kép: pinterest