Talán még soha nem gondoltunk bele mélyebben, mekkora hatása van az életünkre annak a hiedelemrendszernek, amelyben felnövünk. Volt egy páciensem, szép, értelmes fiatal nő, aki nagyon sikeresen boldogult a munkájában, csak éppen a párkapcsolat hiányzott neki. Ahogy mesélt a gyerekkoráról, lassan kirajzolódott, milyen mélyen bevésődött hiedelmeket hordoz magában. 'Jobb gyanakodni, mint pórul járni!' – ez volt a szülők visszatérő figyelmeztetése, és nem csak mondogatták, tényleg így is éltek: bizalmatlanul, barátok és rokoni kapcsolatok nélkül. Otthon, a zárt falak mögött akolmeleg, biztonság, kint pedig a zord valóság, az irigy és másokat kihasználó emberek hordái. Amikor felnőtt, ez az alaphiedelem úgy működött, mint egy fékrendszer: ahogy valakihez közel került, azonnal bekapcsolt, és megakadályozta, hogy elmélyüljön a kapcsolat. Hiába szeretett volna a felszínen társat találni, a sejtszinten kódolt bizalmatlanság mindig erősebb volt. Igen, a legmélyebb hiedelmeink a biztonságról, a külvilágról, a másik emberről: tudattalanok. Ezekre csak a visszatérő kapcsolati mintázatokon, jellemző reakciókon keresztül láthatunk rá.

Orvos- Tóth Noémi