Coach. Egy olyan ember, aki segít, amikor elakadtál. És akkor is, amikor nem tudod, hogy veled most ez van, csak bántod magadat. Nem lépsz ki a rossz kapcsolatból, nem fogysz le. Az önszabotálásról beszélgettünk S. Tóth Anikóval, a Palacposta coaching vezetőjével. Hihetetlen hasznos volt. Váltsátok meg a lelketeket a boldogabb életért, én azt mondom!
- Igaz szerinted a mondás, sokszor önmagunk ellenségei vagyunk?
- Teljes mértékben. Senki sem tud úgy bántani, mint én magamat. De van ennél rosszabb. Mikor már észre sem veszem a bántást, annyira evidenciaként kezelem, hogy nem lehetek jó, nem is csinálhatom jobban. Nem mindegy, hogy önmagunkhoz beszélve azt mondogatjuk-e, hogy „öröm, hogy létezem” vagy azt, hogy „nincs öröm az életemben, értelme sincs a létezésemnek”. Jó lenne autonóm személyiséggé válni, aki nem függ a külső értékeléstől, és elég bátor ahhoz, hogy végigvigye a saját projektjeit. Magyarul: ha csinálni akarok valamit, akkor egy-kettő-három, rajta, el kell kezdeni, különben gondolatfalakat emelünk, előbb, mintsem észbe kapnánk. És ezzel az ellenség kezére játszunk, aki azt suttogja: ez neked úgysem fog sikerülni. Ismerős belső monológ?
- Mit jelent szabotálni magunkat?
Azt jelenti, hogy bele sem kezdek abba, amire pedig nagyon vágyom, vagy belekezdek, de úgy alakítom, hogy ne sikerüljön. Nyilván, előfordul, hogy a körülmények közbeszólnak, és bármit is csinálok, nem vezet az az út sehová. De itt megint van különbség aközött, hogy megpróbálom-e újra, vagy önkéntes tagságit váltok a Lúzer Fan Clubba, és ezt a tagsági igazolványomat újra és újra megerősítem. Vagyis eleve lemondok annak a lehetőségéről, hogy egyáltalán sikerülhet. A szabotázs másik fajtája, amikor elkezdem, amit szeretnék, és nagyon hamar elgáncsolom magam. Egyszerűen nem viszem végig a folyamatot. Mondok egy egyszerű példát: az egyik kliensem kitalálta, hogy ezen túl időben lefekszik, mert a migrénje, a fásultsága, a rossz fordulatokat vett élete teljesen kimerítette, leszívta az energiáját. (A migrénről már egyszer írtam ide: https://wmn.hu/wmn-egszsg/52177-en-es-a-migrenem--ha-nem-tudod-elmulasztani-ismerkedj-meg-vele) Megállapodtunk, legkésőbb 9 óra 30-kor lefekszik. Első nap jelezte: megtette, sikerült. Második nap is. Harmadik nap is, de már nem tudott elaludni, nyomkodta a telefonját. Negyedik nap közbejött valami elodázhatatlan fontos dolog, ötödik napon nem kaptam jelzést, majd pedig megmagyarázta nekem, hogy ez hülyeség, hiszen este énideje van, akkor tud önmagával foglalkozni.
- Mondanál 5 felismerhető szituációt, amikor szabotáljuk magunkat?
- Legaktuálisabban természetesen a fogyókúra egy tipikus ilyen terület. De mondok mást. Az, aki kudarckerülő, még arra is képes, hogy irreálisan magas célt tűzzön ki maga elé, ami persze, hogy nem sikerül. Ilyenkor meg lehet magyarázni, hogy a körülmények a hibásak, és nem is volt érdemes belekezdeni. Más példa. Egyik ügyfelem hihetetlenül kreatív, ezer ötlete van, gyártja a szebbnél szebb táskákat, ékszereket, majd elpakolja a garázs mélyére, és nem is próbálja meg értékesíteni, pedig nagy szüksége lenne a bevételre. Szerinte a táskák nem tökéletesek. Van egy középkorú nő ismerősöm, aki képes arra, hogy jelentős plusz bevételre tegyen szert, de amint megérkezik a pénz, azonnal elkölti. Mintha arra lenne programozva, hogy a sok pénz ártalmas, nem jó dolog, nem érdemli meg. És persze tipikus példa: a párkapcsolat. Amikor annyira alárendelődöm egy kapcsolatban, hogy hiába érzem pocsékul magam, újra és újra lejátszom a kötelező menetet: szakítás, visszafogadás, szenvedés, szakítás, visszafogadás… Miért csináljuk, ha rossz? Talán azért, mert az énképünk alapból negatív, és nem is tartjuk magunkat érdemesnek a jóra- jobbra?
Öt szituációt kértél: ötödik: amikor megfogadom, hogy türelmes leszek a gyerekemmel, apámmal, kollégámmal. Három-öt másodperc, és behúznak a megszokott mechanizmusok. Akármilyen nagy vagy kicsi is az ügy vagy a cél, iszonyú nagy lelkierő és elköteleződés kell ahhoz, hogy tényleg fordítsunk egyet a tengelyen. Talán ezt kellene először elfogadnunk, hogy ehhez bizony erő kell, és nem fog egyből sikerülni, de sikerülhet! És megérdemeljük az esélyt. Igen, megérdemeljük, hogy jobban legyünk.
- Van kifejezetten szabotőr típus?
- Szerintem van. Látszik rajta. Érzed is. Leszív. Nehéz vele. Nehezen billented ki, ha ventilál. Megfogalmazza, hogy milyen akadályok állnak előtte. De ezt sokszor megteszi, ismételgeti. Rágódik. Van egy ötlete, de túltökéletesíti a művet. Vagy felelősöket keres. Vagy elkezdi önmagát szapulni. Ezt teheti viccesen is, elbagatellizálva a dolgot, mintha ez egy humoros show lenne, amiben ő a főbohóc.
- Honnan jöhet ez, gyerekkor?
- Eric Berne elmélete és tanulmányai szerint igen, a gyerekkorban adunk a létezésünknek előjelet. Ezt úgy képzelem el, mint egy győztes vagy vesztes kódot, amit aztán minden történetünkben forgatókönyv szerint végig is viszünk. Azért van jó hír is. Az énképünk sincs kőbe vésve, bármennyire hisszük, hogy igen. Mert mindig, minden pillanatban van lehetőségünk cselekedni. Bármilyen kicsi cselekedet is legyen az. És, ha cselekszünk, máris elmozdultunk. Ha cselekszünk, máris visszajelezhetünk magunknak: ez most jólesett, jól csináltuk. Apró lépésenként adhatunk erőt ennek a kicsi, elesett énképünknek, és változtathatjuk meg a tükörképünket. ne a gyomot öntözzük a kertünkben, hanem a virágot. Akkor az fog fejlődni.
- Mit tehetünk azért, hogy fejlődjünk?
Az én szuperhatékony, titkos módszerem az egy-kettő-három, go! Ne várjunk a helyzet "megérésére", erről is írtam már a blogomban: https://palackpostacoaching.hu/nem-erik-meg-a-helyzet-ne-vard-csak-a-most-van-vagy-a-soha/ Cselezzük ki magunkat. Mielőtt elkezdenénk a gondolatcunamit, csináljunk valami visszafordíthatatlant. induljunk el. Tegyük ezt kicsiben, ha bátortalanok vagyunk. Mondjuk, otthon tipródunk, elhagyott a szerelmünk, vagy szeretők vagyunk egy szerelmi háromszög részeként, vagy leuralt a gyerekünk, és nem találunk utat hozzá. Nos. Süssünk egy sütit. Rendeljünk egy futócipőt. Induljunk el egy könyvesboltba. Jelentkezzünk egy képzésre. Hívjuk fel egy régi barátunkat, akit elhanyagoltunk. Nem, ne gondoljuk túl, csak kezdjük el. Csak vágjunk bele. És másnap is. Minden napnak van egy kis küldetése. Teljesítsük. És ha nem sikerült, akkor ott a következő nap. Adjunk esélyt a napnak, hogy értünk is kelt föl. Fejlődés? Ne másokhoz mérjük. Ami persze nehéz. Önmagunk mércéi vagyunk. Voltaképpen minden bölcsesség sablonosnak tűnik, tudod miért? Mert az én megoldásom nem biztos, hogy a tiéd is. Pár gondolatot már megfogalmaztam erről is: https://palackpostacoaching.hu/kosz-ne-adj-tanacsot/
Ám a legrosszabb az, ha meg se próbáljuk. Jaj, még egy alapigazság: a kudarc nem azonos veled. A kudarc egy út, ami nem sikerült, korrigálandó. De nem te vagy. Te az vagy, aki útra keltél, és mész. Mész, hallod? Akkor menj is… járj. Majd megmutatkozik az út is.
Amennyiben mégis van, aki tanácsra éhezik, akkor annak ezt mondanám: https://palackpostacoaching.hu/szabadulj-meg-a-parazita-erzesektol/
honlapom:https://palackpostacoaching.hu/
