Aki nem tud leválni az anyjáról, az nem tud saját családot alapítani – az az anyja, apja családjában marad. Ha anyád a tükör, neki állsz dacosan ellent, vagy neki bizonyítasz, ha az Ő viszonylatában élsz, bárhány éves vagy, ne alapíts családot! Az önálló ember nem az anyja, hanem a saját lábán áll. Csak az önálló ember tud felelősséget vállalni! Aki nem önálló, az mindig megosztani, hárítani fogja a felelősséget, az csak a győzelmet vállalja, a kudarc örökké “másé” lesz. A feleségé, a gyermekeké, a szülőké…
A felnőtté válás többek között azt jelenti, hogy már megszűnünk gyermeki dacból, ellenállásból, félelemből tenni bármit is! Magunk vagyunk, nem állunk ellent senkinek… Nincs negatív családi motiváció, csak pozitív! És ha valamit bizonyítani akarunk, többé nem a szüleink fele irányítjuk, inkább saját magunk fele és azok fele teljesítünk, akiknek mi mutatjuk a példát, akik velünk kötötték össze az életüket. Életünket többé nem a szüleink, hanem a saját családunk fele viszonyítjuk, amelyik a szüleinkkel nem közös!
Tükröződéseink oldal
