Szóval az úgy volt, hogy az elmúlt néhány hónapom elképesztő keményre sikerült. De tényleg. Ám jött egy perc, amikor az egyik kedvenc anyukás csoportomban felkiáltottunk a Jerusalema tánckihívást látva: ezt mi is szeretnénk megcsinálni, hálából, köszönetből az egészségügyi dolgozóknak... és persze azoknak, akik segítenek a covid idején. Mindenki azt vállalta a videó elkészítésénél, amit ő tud. Én nem táncoltam, mert azokban a napokban erre nem igazán jutott terem, időm, de a szövegben és a jogi dologban azért ott voltam. Aztán végre megszületett a mi kis videónk, azóta pedig özönlenek a köszönetnyilvánítások. Amíg készült a táncos videó, többször elpityeredtem... aztán a hála üzeneteknél újra, amiket az egészségügyis csoportokban kapunk... köszönöm, ha megnézitek!