Amikor egy sebesült lélek találkozik egy másik sebesült lélekkel és a sebeik egymáshoz illeszkednek, kiegészítik egymást, akkor gyakran létrejön a káprázat és a pillanatnyi összekapcsolódás. Az érzés egy rövid ideig felemelő. „Minket egymásnak teremtett a sors, mi kiegészítjük egymást…..”

Ilyen sebesült találkozás, amikor a megmentő belebotlik egy áldozatba és azt érzi, hogy végre hazatalált. Az áldozat azonban nem megmentőt keres, hanem feloldozást. A megmentő csupán a pillanatnyi hiányt képes enyhíteni benne, de megoldani ámokfutását nem tudja. Előbb utóbb, mindketten továbblépnek, hiszen projektjük az állandó megmenteni akarás vagy az állandó áldozati szerep megélése, a be nem töltöttség, ami egy találkozásban csak pillanatnyilag elégülhet ki, de a seb maga nem gyógyul be. Az áldozat ragaszkodik a saját áldozati pozíciójához, míg a megmentő folyamatosan a segítő szerepben akarja látni magát.

Bardo Consulting - Sárvári György