Az érzelmi biztonságot a család adja meg a gyereknek. Elsősorban az anya, természetesen. Ez azt jelenti, hogy elfogadom a gyereket.

Elfogadlak, olyannak, amilyen vagy. Téged fogadlak el. (…)

Ha a gyerek megtanulja, mit jelent fogadni, elfogadni, és viszonozni, akkor kialakul benne az érzelmi intelligencia, és egyben egy érzelmi biztonság.

Biztonságban érzi magát. Azt érzi, hogy én – kezdetben a méhben, aztán az anyaölben, az anyám közelében, illetve az által, hogy családom van – biztonságban vagyok. A külvilággal szemben engem ez burokként véd. Mindig számíthatok rájuk, akármi van.

Akármilyen hülye voltam, akármilyen szörnyűséget csináltam, akkor is a külvilággal szemben védelmet fognak adni. (…)

Az érzelmi biztonság megadása az egész életünkre determinálja azt, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, és ilyen módon mennyire érezzük magunkat biztonságban, és keltjük a biztonság érzését a velünk kapcsolatba lépő emberekben is.

Tulajdonképpen elég egy valaki – aki lehet, hogy nem is az anya, hanem esetleg az apa vagy egy nagymama, vagy nagypapa…

…ha legalább egy ember van a kisgyerek életében, aki ezt a feltétel nélküli elfogadást, ami őrá vonatkozik, megadja neki, akkor az érzelmi biztonság kialakul.

Vekerdy Tamás