Tudom, vannak, akiknek maga a csoda volt a karanténos időszak és olyanokat is ismerek, akik soha, de soha többet nem szeretnének Igy élni. Nyilván mindenkinél máshogy, másképp csapódott le az egész. Egy dologban azonban teljesen biztos vagyok. A normális kerékvágásba visszatérni dolog nem létezik, nem létezhet. Mert egészen biztos, hogy nem normális, ahogy éltünk. Rohantunk, kapkodtunk, kiabáltunk. Kell ez újra? Ezt akarjuk, tényleg? Én nem, az biztos...

Ma gondolkodj el azon, neked milyen tanulságot hozott ez az időszak. Mert most bizony tálcán szállItották nekünk fentről a tapasztalást magát. Számomra az egyik tény, ami tény, hogy iszonyat sok időt töltöttem korábban utazással. Régen azt hittem, milyen jó, mert válaszolhatok a méleimre útközben. Hát nem, nem jó. Rájöttem, hogy hosszú és hasznontalan zötykölődnöm a-ból b-be és c-be folyton. Tehát sokkal hatékonyabb a munkavégzésem is, ha nem két perc alatt kell mindent megoldanom, hogy odaérjek majd a következő helyre. De még sok tanulságom van. Például az, hogy nagyon szeretek élni... és minden belőlem jön, én vagyok a generátor. Tehát nem szerencsétlen áldozat. Tényleg.

Aki pedig rájött a maga tanulságára, az jelentem: felsőbb osztályba léphet!

Te mire jöttél rá?