Évek óta tudjuk, hogy valami lesz. Valami jön, ami megváltoztatja a világot. Kinek így, kinek úgy jött le erről üzenet, de ez most a leglényegtelenebb. A lényeges az, hogy benne vagyunk a közepében. Ez itt a koronavírus időszaka, amire már nem lehet legyinteni, nem lehet azt mondani, a gonosz álhírterjesztők találták ki. Nem kérem, ez már itt tombol nálunk is, elvesztettük az első honfitársunkat, aki a korona miatt halt meg.  Helyzet van.

Csúnya a világ? Most miért kapjuk ezt? Jó kérdések.

Pontosan azért, mert az, ami volt, az már nem működik tovább. Lejárt az ideje, megromlott, fogyaszthatatlan. És mire mondom ezt, hogy fogyaszthatatlan? Egész pontosan a fogyasztói társadalomra. Arra, hogy egy partyba ciki, ha kétszer veszed fel ugyanazt a ruhát és ez már meg sem fordul a fejedben, nehogy megszóljanak. Arra, hogy azt mondod: oké, hogy az illető genya volt és átgázolt mindenkin, de látod, milyen sokra vitte? Arra, hogy nem éled meg a szépségeket az életben, a naplementét, inkább csak addig csűröd-csavarod a képet, hogy azt érd el vele, még többen lájkolják az instán. Arra, hogy megveszed a hatszázadik kis táskát fém zsinórral és nagy logóval az oldalán, mert ez az árnyalat még nem volt. Arra, hogy erdőtüzek tombolnak, hogy elolvadnak a jéghegyek és sír a Föld. Arra, hogy elvesztettük a lényeget.

Most persze postolják sokan, hogy otthon maradni menő és majd lesz idő a családra. Tényleg? Eddig mire volt idő? Nem ezen kellett volna gondolkodni, miközben a hatszázadik meetingen voltál igazán fontos, vagy a napi nyolcadik instastorydat gyártottad, mert milyen érdekes is, ami te vagy?!

Igen, érdekesek vagyunk. Az egóból akkor tornyot építettünk magunknak, ami most omlik össze. A Tarot-ban ugye a 16-os lapja, amikor nincs más választás, csak úgy tud megszületni az új, hogy a régi összedől. Ez most pontosan egy ilyen helyzet. A nagy vizsga ideje. Vissza kell találnunk az igazi önmagunkhoz. Nem ahhoz, amit rápakoltunk a sok mázzal, alapozóval és fixálóval a lényünkre. És a korona-vírus most nemcsak embereket öl meg. Az egót is meg kell ölje, mert nincs más választás. Most csak akkor tudunk kijönni ebből és meggyógyítani a világot, ha az én-ből mi lesz. Közösen, összefogva. Te adsz nekem 3 kg kenyeret, én cserébe tanítalak téged arra, amire régóta vágysz. Te online olvasol mesét a gyerekeknek, én viszont megírom neked a weboldalad szövegét, amire majd még több szülő felfigyel. Ilyen egyszerű a képlet. Az önzés, a kapzsiság világa a múlté. Fáj, nem fáj, nincs mese. Ez van. A Szaturnusz a nagy tanító és most nem tétlenkedik. Nem félni kell tőle, hanem a leckét jól csinálni. Nekünk, most kollektíven feladták a leckét. Vagyis inkább mi adtuk fel magunknak. A környezetszennyezéssel, a bankok hatalmával, a sok-sok hazugsággal. 

És mi jön majd ezután? Először is tapasztaljuk meg a csodát, ami körülöttünk van. Hogy végre odafigyelünk egymásra és naponta beszélünk a távol lévő rokonainkkal is. Tapasztaljuk meg azt, ami az elmúlt órákban ellepte a közösségi oldalakat: az összefogás, a kreativitás erejét. Érezzük át azt, hogy milyen igazán adni, szívből. Valami olyan tudást, ami tényleg a lényünk lényege. Vissza kell térnünk a gyökerekhez, ahhoz ami nem talmi és valós. És nem a nyereg alatti hús puhítására gondoltam, nagyon nem ez a kulcs. Az, amit hasznosítani tudunk az ősi dolgokból 2020-ban is. A március semmi másról nem szól, csak arról, hogy egyértelmű és felelős döntéseket hozzunk. Például azzal, ha otthon maradunk, maximum csak a zöldbe megyünk, ahol ember nem jár és azzal, hogy a sorban tartjuk a távolságot, még akkor is, ha kiröhögnek érte. Nekem is fintorogtak emiatt, illetve rám tegnap, sebaj, inkább jöjjön egy fancsali pofa, mint legyen beteg a családban.

Egyet viszont meg kell jegyeznünk. Bármilyen fájó is, más helyett nem lehetünk okosak. Az egyéni döntéseket mindig az egyén hozza meg. Mi elmondhatjuk, figyelmeztethetjük, de ha ő még mindig a régi szabályaihoz ragaszkodik, a kinyitáshoz, a munkához, a nem történt itt semmihez, akkor nem tudunk mit tenni. 

Hiszem, hogy együtt átvészelhetjük az egészet, úgy, hogy valami sokkal erősebbet és igazabbat építünk. Egy új és boldogabb életet. Ezt a világot pedig mi építjük, te, meg te, meg te. Közösen, felelősen. Ahol az érték az összetartás, a segítés lesz és minden, ami igaz. Rajtunk áll.

Köszönöm! 

Amennyiben szeretnétek többet tudni a témáról is, jelentkezzetek a karmás online kurzusra: pat.szabo@gmail.com, vagy csak szóljatok, ha írjak még a témában! 

#maradjotthon