Hogy is van ez? Az angol sajtó napok óta Meghan Markle kabátja körül forog. Ezt a szép képzavart azért sem tudtam kihagyni, mert tényleg valami ilyesmi van. Azt gondoltam, én nem foglalkozom a témával, aztán reggel feljött a dolog egy olyan csoportban, ahol hazai készítők is vannak. Érhető módon ugye, hisz mindenki szenved a kis hasznával, a munkaerővel, a sok befizetendő mindennel és van mondanivaló bőven a témában. A skandallum tárgya ugye az, hogy a Daily Mail lefülelte, Meghan olyan kabátot viselt a Remembrance Day-en, ami az elhunyt katonák előtt tiszteleg leginkább, amit az angol fizetésekhez képest fillérekért állítottak elő. Ez nem egy Zara ruhadarab, amit mondjuk a sógornője visel gyakran, hanem egy Stella McCarntney gyártmány. Már a gyártmány szót a tervező értelmében értem. Meghant azért rendesen osztja a brit bulvársajtó, ami nem arról híres, hogy kesztyűs kézzel bánik bárkivel is. De a kérdésben nemcsak ez az érdekes, hanem az is, hogy maga valahol a tervező, a McCartney lány robbantotta ki a botrányt, aki a social médiában dicsekedett azzal, hogy Meghan az ő kabátját viselte.
A Daily Mail pedig ugye utána ment a sztorinak és meg sem álltak a Beriv üzemig (hivatalosan Beriv Kft), ami kis hazánkban található,, konkrétan Berettyóújfaluban. Hosszan szörnyülködnek azon, itt milyen keveset keresnek a varrónők. (A kabát átszámolva 600 ezer Ft) Ehhez azért csak annyit fűznék hozzá, hogy némileg ismerve a műfajt, jelenleg lasszóval keresik itthon a készítők a jó munkaerőt. Sokan elmentek külföldre, a tudás pedig nem mindenkinél az igazi. De egy jó varrónő igazi kincs, kéretik megbecsülni, mondanám a halknál inkább hangosabban. Picit nagyobb a rálátásom a dologra, mert a nagymamám, az Anyukám is varrt, de még a dédszüleim is az öltözködéssel foglalkoztak és nemcsak úgy, hogy reggel kinyitották a szekrényt. Ráadásul, pontosan tudom, hogy milyen virágzó textilipara volt egykoron Magyarországnak. Volt. Most nem itt tartunk, ám azért az örvendetes, hogy felsőbb szintről is igyekeznek erőt, energiát pumpálni abba, hogy újra figyeljenek a magyar divatra. Az már másik kérdés, hogy mennyire szakmai a ténykedés, ezt nem az én tisztem megítélni,én örülök minden virágzásnak és segítségnek a témában. Szerintem a honi kreativitást messze menőkig támogatni kell. És igen, az angol fizetésekhez képest szörnyű, hogy a Stella McCartney kollekció darabjait varró varrónők a Berivben még 200 000 forintnál is kevesebbet kapnak. Ez tényleg szörnyű. Csak Magyaroszág olyan, hogy bizonyos térségekben az ilyen gyárak látják el munkával a környező települések tetemes hányadát. Ha ez megszűnik, ez sincsen sokszor. Hinnék abban a világban, ahol egy varrrónő, aki egész nap görnyed egy gép felett, ahogy az én apai nagyanyám is tette, igazán nagy megbecsülést kap. És hinnék abban is, hogy újra szárnyal a magyar textilipar és büszkék lehetünk Nanushkától Abodi Dóráig, az Elysianig és sok-sok kis tervezőig mindenkire, aki viszi az ország kreativitásának hírét. De ez nem rajtam múlik. Én csak kis döntéseket hozhatok meg, mondjuk azt, hogy pénztárcámhoz mérten a honi tervezőket támogatom. Ám álszent sem szeretnék lenni és nem mondom, hogy nincs a gyerekemnek vagy nekem olyan fast fashion pulóverem, amit nem egy bangladesi üzemben készítettek, a magyar varrónők fizetésének ötödéért. És akkor az angol fizetéshez nem is merem mérni. Meghan Markle-ben pedig bírom azt, hogy egy angol tervezőtől válaszotott kabátot olyan napon, ami az országért elesett katonákra való emlékezésről szól.
Az eredeti angol cikket ITT olvashatod, a képek az eredeti postból vannak. a Stella kollekcióját varró Beriva magyar varróüzemben készültek.
Ps: több híres és nagy márka varrat Magyarországon, csak ezt nem verik sem kis, sem nagy dobra.
Ps2: még több fizetést a varrónőknek. Is!
Ps3: az index eredeti cikke ITT.