Az, hogy imádom a kávét, az igazán finomat persze, senki előtt nem titok. Nem a kotyogósok világa az enyém, bár elönt némi nosztalgia a hangjuk hallatán, de nem is vagyok oda az olaszok kávéjárt. Tudom, tudom, furcsa, eddig nem is értettem, mi a bajom velük, most viszont megtudtam. Néhány napja ugyanis egy igazán érdekes rendezvényen tanulhattam a kávézást a legnagyobb mesterektől.

Amit elsőre "leszűrtem", jesszus, milyen stílusos vagyok, hogy a kávé és a bor művészete igazán közel áll egymáshoz. Itt is ismeretes a dűlőszelektált kifejezés, tehát rögtön otthon éreztem magamat. A Daisuke specialty kávé ugyanis a legjobb termőterületről érkezik, a közeli Nicaraguából vagy El Salvadorból. És ehhez semmi, de semmi gyerekmunka nem kell, nincs kizsákmányolás! Nyilván mindent kézzel szüretelnek és gyakorlatilag családi kapcsolatokat ápolnak azzal, akinek eladják. Az egyik közűlük Fernando Lima, akivel találkoztunk is. Fia már annyira profin adja elő, hisz Amerikában tanult, hogy mit is kell tudni a specialityről és az ő kávéikról, hogy csak úgy ittam a szavit, mindenféle filter nélkül. Egyébként iszom speciality kávét, méghozzá az egiyk kávézóban, ahová járok. Ám itt az is kiderült, hogy a dűlőszelektáltak a legtutibbak, amelyek az összes fekete leves 1 százalékát adják összesen. Mondjuk, egy olyan 1800 méterre kell csak felmenni értük és egyenként szedegetni a kis bogyókat. Ezután jön be a képbe a kávé pörkölésének fontossága, itt már komoly mesterek vannak. Mi Daisuke mesterrel ismerkedtünk meg, aki a Nicaraguához igen közeli, vagyis távoli Japánban űzi a mesterségét. Ó, micsoda szakértelem az, ami mögötte van, huhhh. Nagyon élveztem, ahogy elmondta, hogy kell jól kóstolni, mert egy igazán különleges, szürcsölő hangot adott hozzá. A pörkölésről is sokat tanultam és ez a pont hozta el nekem a megvilágosodást. Az eredeti kávébabot megszemlélve egy kis zacskóban, rájöttem, amatőrként én azt gondoltam volna erről, valami fura lencse. De nem. Minden fázist megmutatták, hogyan is változik a bab a különböző hőfokú pörkölés során. Így jöttem rá, hogy miért nem szeretem én az olasz kávét. Azért mert nagyon magas hőmérsékletre pörkölik, 230 fokra és így kicsapódnak az illóolajok és kesernyés lesz az egész. Na, szuper, végre tudom a tutit. Nagyon sokféle kávét illatoltunk és igazán végre megértettem, akkor jó a kávé, ha közvetlenül a fogyasztás előtt darálunk. Mondjuk, nekem egy darab daráló sincs a birtokomban itthon de emlékszem még arra, amikor a közértekben ott volt a szerkentyű és imádtam az illatát is. Apropó, illat! Újabb csalafintaságra leltem. Kiderült, hogy már a mindenféle jónak mondott kávékat is illatosítják, hogy amikor te kinyitod a csomagot, amit vettél, akkor bizony csak egy mesterségesen hozzáadott aroma jön ki a csomagból, hogy az érzékeidet elkápráztassa. Ezt eddig nem tudtam, inkább a kozmetikai piac átveréseiben vagyok otthon. Egy biztos, Daisuke kávéja, vagy ahogy ő pörköli őket, az valami isteni. Nagyon, de nagyon más, jóval gazdagabb ízvilág az egész, 3 fajtát haza is hoztam belőle. Aki pedig nem otthon szeretne őrlódni, nemsokára a Grundtól nem messze nyíló kávézóban ki is próbálhatja majd ezeket. Igazán más élményt ad, mint a beugrunk egy lattéra feeling. Egészségünkre és kedvcsinálóként hoztam is egy kis filmecskét nektek a speciality kávékról. Nyammi! 

(Akit érdekel, a Tömő utca és a Leonardo da Vinci sarkán nyílik majd a kávézó, a Grundnál)