Könnyű akkor szeretni valakit, amikor ùgy tesz, ùgy lèp, ùgy akar, ùgy viselkedik, ùgy gondolkodik, ahogy nekem jò, ahogy nekem tetsző, ès nehèz akkor (is) szeretni valakit, amikor ùgy tesz, ùgy lèp, ùgy akar, ùgy viselkedik, ùgy gondolkodik, ahogy nekem èpp nem jò, ahogy nekem èpp nem tetsző. 
A szeretet legnagyobb pròbàja, amikor a màsik felvàllalja önmagàt, ezzel pròbàl meg engem, hogy tudom-e a nekem olykor nem tetsző, vagy meg nem èrtett lèpèseivel, gondolkodàsàval, dèmonjaival, botlàsaival, vagy làtszòlagos hibàival együtt is szeretni őt.

Amit elutasìtok benne, azt önmagamban nem tudom elfogadni.

Szántó Brigitta