A nyári lazítás után itt volt az ideje, hogy átnézzem felgyülemlett emailjeimet és köztük hírleveleimet. Nagyon jó kis hírlevél listám van, sokszor találok benne érdekes olvasnivalót, de ezúttal az egyik témája különösen megragadott: A “Szia Bella, reméljük kellemesen telt a vakáció” bevezető után feltettek egy közvéleménykutatásból kiemelt kérdést: “Min dolgozol jelenleg, ami örömet szerez?”

Hirtelen megálltam, és jó pár percbe, valamint teljes koncentrálásba telt, mire megfogalmaztam válaszomat. De legalább volt válasz, és ez valahogy különös elégedettséggel töltött el. Rájöttem, hogy maga a tény, hogy vannak terveim és van valami, amin örömmel dolgozom, nagyon erőteljes dolog, és igazából nem is az a fontos, hogy mi a cél, hanem az, hogy az a valami napi szinten motiválttá tesz és fejlődésre késztet.
A hírlevelet továbbolvasva kiderült, hogy sokakon kifogott a kérdés. A megkérdezettek többsége nem tudott egyetlen olyan dolgot sem megjelölni, amin önmaguk javára dolgoznak és örömmel tölti el őket. Élik a normális napi rutint: felkelnek, elkészülnek, elmennek dolgozni, talán munka után elmennek edzeni, hazamennek, felkészülnek a következő napra, nézik a tévét egy picit és lefekszenek. Hétvégén lótifuti ügyintézés, családlátogatás, baráti összejövetel. Aztán készülődés a hétfőre. (Nyilván a gyerekeseknek ez azért más - sic!)
Persze, semmi gond a napi rutinnal, ilyen az élet. Össze kell szervezni a dolgokat, el kell járni dolgozni és megcsinálni a munkát, ami nem mindig a kedvencünk. A család és a barátok is fontosak, akárcsak a pihenés otthon. Mégis az egész rutin egy céltalan mókuskeréknek tűnhet, ha nincs legalább egy olyan elfoglaltság, ami csak rólunk szól, ami elégedettséggel és életerővel tölt fel. Az elkötelezettség valami/bármi iránt, ami fontos számunkra, mentális egészségünk része, és talán extrémebb esetekben életmentő őv is lehet, ami jelentést ad a létünknek. Ha nem is adatik meg, hogy álmaink munkáját végezzük, előbb-utóbb valahogy sikerül értelmet, sőt talán néha örömet lelni abban, amit csinálunk. De az mégsem ugyanaz, mint amikor egy elfoglaltság igazán jelent számunkra valamit, és felserkenti üresnek tűnő napjainkat. Nem profi szinten művelt dolgokról van itt szó, hanem bármiről, amiben eredményeket, sikereket érhetünk el, amitől jobbnak érezzük magunkat, javulunk, fejlődünk. Például, ha valaki elmegy jógázni és nem tudja megérinteni a lábfejét, de néhány hónap gyakorlás után örömmel szorongatja a nagy lábujját a pózban, ami korábban képtelenségnek tűnt, az hihetetlen jó érzés. Valamit sikerült véghezvinni, és ez kihat az élet más területeire is, mert megszületik és erősödik a tudat, hogy érdemes küzdeni céljainkért, és ettől “edzettebbek” leszünk fizikailag, lelkileg egyaránt.
Amikor én elkeztem testépítéssel foglalkozni, a 4 kilós súlyzókat remegve tologattam a fejem fölé. Az egyik baratnȍm ugyanígy indult, és fél év múlva fitt modellként pózolt. Ezt látva fanatikus edzésbe kezdtem, és habár senki más számára nem volt ennek jelentősége, nekem a fejlődés kiemelt fontosságúvá vált. Minden edzés után úgy éreztem, tettem valamit azért, hogy jobb legyek. Újra hasznosnak éreztem magam, de nem azért , mert amúgy egész nap csak a lábam lógattam (a hét 7 napján dolgoztam és tanultam), de találtam egy célt, ami elszánttá tett, kihívást jelentett és a fejlődés folyamata örömet jelentett. Végül olyasmit hoztam ki önmagamból, amit korábban el sem tudtam volna képzelni.
Az említett hírlevél írója egy bevásárlóközpontban végzett felmérésből jutott arra a következtetésre, hogy a legtöbb embernek nincs ilyen örömet jelentő, értelmet adó célja. Az adatok nem hivatalosak, de saját környezetünket nézve is a feltételezés igaznak látszik. Akárcsak a rossz, a jó példa is a szemünk előtt van.
Azok, akiknek van valami elfoglaltságuk, amelyben egyéni céljaikért küzdenek, sokkal kevesebbet panaszkodnak, összeszedettebbnek, boldogabbnak tűnnek. Mert van valami, ami fontos számukra, amiért megerőltetik magukat és ettől erősebbek, jobbak, szebbek, okosabbak, egészségesebbek lesznek.
Szeptember van, vége a nyári lazításnak, érdemes ezen elgondolkozni. Te mit válaszolnál a kérdésre? “Min dolgozol jelenleg, ami boldoggá tesz?” Ha hirtelen nem tudod a választ, akkor gondolkozz, nézelődj, próbálkozz, keress és találj valamit... mi lehetne az a valami?

Bella Trost bemutatkozó anyagát ITT olvashatod