Emlékszel mikor gyerek voltál, mennyire magányosnak érezted magad? Emlékszel, hogy úgy érezted nem kapsz megfelelő figyelmet, támogatást, szeretetet?
Emlékszel a verbális bántalmazásokra, "hogy Te hülye vagy", "nem tudhatod, mert csak gyerek vagy ", "maradj csöndben"? Emlékszel a pofonokra, rugdosásra, a mindenféle eszközzel verésre? Emlékszel, hogy nem tudhattad a napot megúszod-e bántalmazás nélkül? Emlékszel, hogy ivott apád/anyád, s mit művelt ilyenkor? Emlékszel hányszor hallottad, "amíg az én kenyeremet eszed, azt csinálod, amit mondok"? Emlékszel, mikor este rettegve sírtál a szobádban, mert féltél, és a szüleid azt mondták hallgass már, hagyj aludni?
Emlékszel, hogy szerettél volna felnőtt lenni, s várni, hogy az egész gyerekkornak vége legyen? Emlékszel, hogy csak az anyukád ölébe akartál bújni, hogy mesét olvasson neked?
Emlékszel, hogy vágytál egy játékra, s azt mondták nincs rá pénz, és a konyha tele volt üres üvegekkel? Emlékszel, hogy megvolt mindened, játékok, szép ruha, csak senki nem ölelt meg?
Emlékszel, hogy az utcákat róttad egyedül? Emlékszel, hogy azt élted meg nem számítasz, nem vagy fontos? Emlékszel, hogy a szülők azt mondták, amit szeretnél az nem jó? Emlékszel, mikor a felnőttek azt mondták, Te kevés vagy, bezzeg a szomszéd Pistike milyen ügyes?
Emlékszel mire vágytál, hogy szeressenek, megöleljenek, mosolyogjanak rád, törődjenek veled?
Emlékszel, hogy felnőttél, s próbáltál menekülni? Emlékszel mennyit hibáztattad a gyerekkorod a rossz életedért? Emlékszel mikor családod lett, mit éreztél? Emlékszel, hogy megfogadtad Te nem leszel olyan mint a szüleid?
Ha emlékszel:
Valóban nem csinálod azt, amit a szüleid? Tudtál-e olyan anyja, vagy apja lenni a gyerekednek, amilyenre vágytál volna, s akire neki szüksége van?

Szatmári Ildikó