Várnak! Ne felejtsd el: várnak! Mindig várnak! Akkor is, ha egyedül vagy, ha senkid sincs, ha üres a szobád és az ágyad!
Várnak, akkor is, ha fagyos világban élsz, szeretet nélkül, és reménytelenül sötét a láthatár. Akkor is, ha elhagytak, ha gyűlölnek, ha nem találsz társat, ha mindenki idegen körülötted – várnak! És AKI vár, annak nagyon hiányzol! Épp úgy, mint neked Ő. Ha fiatal vagy, és nincs még párod, és nem találsz később sem senkit, sőt, ha megöregedtél, és egyedül maradtál, ne felejtsd el: várnak!
„JÖVÖK!” – gondold a magányodban. Ő is ezt gondolja. És menj. Ez a bizonyosság az istenhit lényege.
Hogy szeretve vagy, s te is tudsz szeretni! Az egyedüllét átmeneti állapot. Megszületni se tudtál volna egyedül. És élni sem tudsz sokáig mások nélkül, és mások sem nélküled. Csak tévedésből gondolják. Végül mindenki összeroppan az önzés, a mohóság és az elidegenedés jégsziklájába fagyva.
Várnak, ne feledd! S hogy hiányzol, azt se.
Müller Péter
kép: pinterest
