Díszítem a fát. Titokban. Rohadt fáradt vagyok és közben boldog. A gyerekemnek csinálom a fát. Én vagyok a Jézuska. Karikás a szemem, a hajam nem éppen divatlaposan tökéletes, a szívem pedig ragyok.
Én vagyok a Jézuska, ahogy Anyu volt nekem. Teszem a csillogó izéket És ott van mindenki velem. Nagyi, ahogy megtanította, hogy is csináljam a mákos gubát és mondta, most figyelj, csilingelnek és ne rohanj úgy. Ott van Papa, aki a csúcsdíszre figyelt mindig és szépen kiöltözött minden ünnepre. Ott van Apu, aki mindig elmondja, nem csinálunk nagy ügyet belőle és lehozza a padlásról a százéves műfenyőt. Ott van a tesóm, aki tudja, hogy iszonyat sokat fogunk röhögni a fa bénaságán, mert úgyis valamit elrontunk. Ahogy a barátnőm is mindig elmondja: azért szeret, mert tudja, én mindig elhozom a legferdébb fát, mert tudom, őt senki nem fogja választani. Érzem a másik barátnőmet is, aki most beteg, de akkora a szíve, hogy felteszem egy gömbbel együtt a fámra, fánkra. És ott van velem minden volt pasim. De legjobb az, aki elfelejtette, amikor szétköltöztünk és elhozta nekem a volt barátnője karácsonyi díszeit is. Olyan jó, akkor dühös voltam, most meg már nevetek ezen és felteszek ezekből a díszekből is.
Ott vagytok mind, a díszekben. Volt pasik, nagy fájdalmak, december 23-ai szakítások, sírva töltött Szentesték. Imádom, hogy itt vagytok velem. Itt az unokatesómis, amikor a szaloncukrokat rakosgatom. Emlékszem, amikor gyerekként egy óriás babát raktunk az ágyunkba, hogy ne vegyék észre a felnőttek: felkeltünk és épp zseléset lopunk a fáról. Ott a Nagyapám is, aki mindig feloltotta a fényt a fán és a Nagyi. Nagyi, aki mindent vitt. A kastély, a belmagasság, az öt méteres fa. A gyerekkorom.
Nem sírok és semmi nem fáj. Hálás vagyok. Mert mind itt vagytok velem. Az én fám mozaikokból áll össze. Olyan, mint az égbolt és a csillagok. Az Isten égre írt fényüzenetei. Ez az én fám. A teljesség fája. Nem designer fa, hanem arany diós, almás, türkizkék díszes, amit még egy kollégámtól kaptam és tudom, nekik lehet, ez az utolsó karácsonyuk a feleségével és lila tollboás, amit még az asszisztensemmel vettem. Kaotikusan gyönyörű és csillogós.
Nincs ennél szebb. Egy fa, amit a gyerekemnek csinálok. És rajta van az egész életem. A mindenség. Az élet fája.
Lássátok meg a ti karácsonyfátokban is azt, mennyi apró kis szeretet csempéből vagyunk összetéve. És ennél nincs csodálatosabb. És ne hagyjátok, hogy a szívetekben elmúljon a karácsony. Mert ebből az emelő energiából táplálkozunk egész évben!
