Amikor találkozom Magyarósi Évávával, akkor azért előtte picit utána is olvasok. Éva gyerekkora óta képzőművészettel foglalkozik, díszleteket tervez, rajzol, animációs filmeket készít, installációkkal, saját történetekkel. Sztereotípiaként azt gondolom magamban: hű, biztosan egy nagy tarisznyás művésszel fogok ma randizni. Aztán megérkezik egy Nő, olyan nagy betűs. Csinos, karakteres ruhái vannak, de mégis egységbe áll rajta össze az egész, a sminkkel együtt. Ismerjétek meg az UniCredit Bank Korszakalkotók mecénás program  Vizuális művészetek kategóriájának egyik jelöltjét:

- Jó, hogy napközbenre beszéltük meg pontosan ezt a találkozót, mert neked is nyilván menni kell majd a gyerekekért. 

- Ma Pesten vagyok szinte egész nap, így a férjem intézi a gyerekeket. Ilyenkor sok találkozót bezsúfolok és utána visszavonulok a magányosabb, anyuka-művész létembe. Így nincs olyan nagy rohanás, de pontos beosztás van, kivel, mettől-meddig mit intézek ma. 

- Hány gyereked van? 

- Három. Ebből egy ikerpár. 

- Hű, azt mondom, te már így alapból is egy igaz hős vagy. Egy anyuka, aki ennyi gyereket menedzsel, a szememben minimum szobrot érdemelne a Hősök terén, ha nem egy szoborparkot!  

- Köszönöm. És tudom, miről beszélsz. Nekem a mindennapjaim a gyerekek. Ők most kb annyit értenek meg anya munkájából, hogy tudok rajzolni. Azt a sok bonyolultságot, ami az én művészetem tulajdonképpen, még nem fogják fel.. Első körben azt szeretném megtanítani nekik, hogy, merjenek boldogok lenni és az álmaikat igen is kövessék. Ennyi, amit tudsz segíteni nekik körülbelül, szülőként. Nevelés? Nem tudom, létezik-e. Együttélés van és példa, amit látnak. Azt mutatom, hogy őszinte és hiteles életet élek.. Azt gondolom, ez a feladatom. Persze, megmutatom nekik az animációkat, amiket készítek. Cserélgetem a képeket a falon. Mert hiszem, hogy a képzőművészetre az érdeklődést így lehet felkelteni. Könyveket mutatok nekik, kiállításokra viszem őket, hogy lássák ezt a közeget. az apukájuk jógát oktat, most ezt is elkezdtük velük. Nem hiszek abban, hogy le kéne túlzottan terhelni őket. Inkább hagyom őket kibontakozni, gyereknek lenni. De miattam összerajzolhatják a falat is és minden délutánra előkészülök nekik valami kis foglalkozással. Így is, ha belegondolsz, alig van a napban néhány óra, amit együtt töltünk. 

- Mi az, ami neked még fontos, akár művészként, akár emberként?

- Nemet mondani. Erre bennünket nem igazán tanítottak meg. Én szeretném a gyerekeimnek ezt átadni. Hogy merjenek nemet mondani, ne fogadjanak el mindent, úgy, ahogy van. Az anyaság is lecke volt erre. Rá kellett jönnöm, hogy 3 gyerek mellett sosem fog megtörténni, hogy eljön az időm. Anyukaként el kell dönteni, hogy vagy a karikás szemeket választod, vagy azt, hogy nem csinálok semmit. Persze, ez energiát és elszántságot igényel. Hogy igen, kiszálljak a meleg ágyból és elinduljak alkotni, dolgozni, tudományos részt megírni a munkámba. Natasa, Nimród és Éva Izabella édesdeden alszik, amíg én munkálkodom. De tudod, nagyon fókuszálok ilyenkor. Azt is megtanultam már, hogy nagyon ott legyek abban, amit csinálok. És művészként és magánemberként is sokszor jobban érdekel az út, a körülmények, ahogy egy mű készült. A személyes történetek ragadnak meg mindig. Valami olyasmi alkotásokat is csinálok, amire ezt lehetne mondani: work in progress. 

- Azt mondod, neked nyitva a galériád, nem bújsz el. 

- Igen, hozzám jöhetnek mindig. Nekem ez izgalmas. Most építek egyébként a tetőtérben másik alkotóhelyet. Azt sem fogom elzárni a gyerekek és senki elől. Persze, nem mindenhez lehet mindenkinek nyúlnia, de jöjjenek, nézzék. Félkészen is megmutatom, amit csinálok.

- Genfben volt a nyáron egy kiállításod. Milyen érzés volt?

- Milyen érzés volt? Csodálatos. Ott álltam, a kivetítőn az emberek az utcán nézték a filmemet. És akkor jöttem rá, hogy ez az álmom. Hogy megvalósítottam az álmomat. Párizs is egy ilyen álmom. Nem ismeretlen számomra a terep, hisz dolgozom egy francia gelériással régóta. Tudod, ott azért máshogy állnak a dolgokhoz. Attól, mert van gyereked, attól te még ugyanúgy művész maradsz. Őt nem érdekelte, amikor én mindkettőt szoptattam, a kiállítási anyagot kérte. De ez jó, engem inspirál. Nem érzem, értem azt, hogy a gyerekkel megszűnik a világ, önmagunk élete. Újra kell definiálni magunkat persze, anyaként, nőként is. Ehhez viszont önazonosság és őszinteség kell. Látod, megint előjött az őszinteség. Ez nagyon fontos nekem.

- Mindig képzőművész szerettél volna lenni? 

- A szüleim nem tereltek, de nem is irányítottak, csak szerették volna, ha jó iskolába, iskolákba megyek. Az óvónők pedig hamar rájöttek, jól rajzolok. Egyszer sárkányt kellett valahogy csinálni és nem tudta elkészíteni az egyik óvónő. Mondta is: majd az Évike. És igen, megrajzoltam a sárkányt és csodálkoztak is, hogy mindenki más a fejénél kezdte volna, én pedig alulról. Egyébként festő szakra akartam menni, de végül animációs szakra jutottam be és ez jó, ez sokkal közelebb hozzám, ez a komplexitás. De sok dolog van együtt az életemben. A tanítás is például. Szeretem, hogy nagyon sokfélét csinálok. Most éppen egy rendező barátommal találkoztam, egy új darabhoz beszélgettünk a díszletekről. A hétvégéim sem "üresek", nálunk mindig igazán sokan vannak. Gyakran megesik, hogy  40-en is vagyunk a házban. Gyerekkel, gyerek nélkül. Barátok, barátnők. Az egyik lány meg is jegyezte valamelyik nap: te le sem ülsz egy percre sem. Hát nem. Én nem az a típus vagyok. Csinálnom, alkotnom kell. Amikor a családdal vagyok, akkor velük vagyok. Aztán éjjel eljön az én időm, az alkotásé. Azért is vágyom a Párizst, a kiállítást, mert oda azt hiszem, tudom is, mit, miket vinnék. Tudod, nekem mindig fontos, hogy művészeti vásárokra készüljek. Most is lesz majd 2. És olyan érdekes, amikor az animációs filmjeimet megveszi valaki. Nem egy képet vásárol a falára, hanem egy videót tőlem. Egyébként én írom a történeteimet is. Most is jelentkezett valaki, hogy Milánóban egy művészeti iskolában fog tanítani és bemutatná filmjeimet. Ez nekem mindig nagyon jó visszajelzés. Szeretem, hogy nem vagyok bezárva, tágak a határok és eljutok számos országba, illetve a műveim. Az álmaimat élem. 

Évára ITT tudtok szavazni, hogy megvalósulhasson az újabb álma. 

Kép: Stiller Ákos

Az UniCredit Bank Korszakalkotók program 3 kategóriában (vizuális művészet, zene, italkészítés) keresi az ígéretes tehetségeket. Kategóriánként 3-3 jelölt van jelenleg. A győztes majd 3 millió forintos támogatást kap a továbblépéshez: ITT minden továbbit megtudhatsz a fantasztikus kezdeményezésről.