Biztos nem nevelte meg az anyja, azért ilyen!

Az anyja nem adott neki enni rendesen!

Az anyja egy fúria, nézd meg ezt a gyereket!

Ismered ezeket a mondatokat. Én igen. Anyuka vagyok. Hallom a játszótéren. Hallom a tömegközlekedésen. Hallom a játszóházban. Hallom a rokonoktól. Nem nekem mondják. Nemcsak nekem. Minden anyukának. Mert mi olyanok vagyunk, mint az időjárás. Intézmény, amire mindent rá lehet fogni. Közteherviselés? Á, az nincsen! A gyereknek nem szülei vannak, anyja - az a felelős. Mindenért! Már terhesen megkezdődik az osztás. Mondja az orvos, hogy mit, mikor tegyél, mit vegyél be, ez már a te felelősséged. Nem, nem a kettőtöké, nem a tiéd. Kapod az ívet a védőnőtől, hogy sokat híztál, vagy éppen keveset, nem, nem szabad vörösbort írni, ja, persze, azt csak a szülésznő javasolja, de ő nagyon. Ó, a szülés pedig... ha kérsz epidurált... hát jajjj, hogy lehet úgy világra hozni egy gyereket, hogy semmit nem érzel? Nem kért fájdalomcsillapítást? Hát miért hagyta szenvedni fél napig azt a babát! Császár volt? Meg sem tudta szülni? Anya az ilyen?

Aztán persze, ha szoptatsz, az a baj. Ha tápszerezel, az a baj. Ha rövid ideig ciciztek, az a baj, ha még mindig... jaj, hát túl anyás lesz az a gyerek! Berakta a bölcsibe az anyja! - huhhh, rémes. Nem vitte bölcsődébe, otthon tartotta, nem is dolgozott. Milyen anya az olyan, aki visszamegy állásba, hát három évig a gyereknek az anyja mellett a helye! 

Nem fordult át 4 hónaposan, nem vette észre az anyja, azért ilyen! Á, túlzottan óvja, nem látod... és folytathatnám.

Jó fej a férj, az apuka.. ha segít anyukának. Tényleg, még pelenkázza is, a játszóra is kiviszi. Áldott ember az! Segít - (hű, de nem kedvelem ezt a kifejezést!) Mert miért segítene? Közösen döntöttünk úgy, hogy gyerekünk lesz, hát akkor miért az anyuka melója az egész? Persze, tényleg, dobjuk ezt is a mutter nyakába, mint minden mást!

Ó, az anya elment a barátnőivel este tízig és még jól is érezte magát! Anya az ilyen?... és még hosszan tudnám mondani...miért vagyunk mi, anyukák felelősek. Nem apuka, nem a nagy család, nem a többiek. Csak egyetlen egy személy: az anya. Ez az anyák kínja...

Akkor most szeretnék szólni, hogy szeretnénk még néhány kiló súlyt kérni a vállunkra! Mert tényleg: nem elég! Nem elég az egész anyukaság felelőssége, hogy egyen valamit az a gyerek, hogy azt egyen a gyerek, hogy tiszta legyen, hogy ne kattanjunk be mellette, akkor se, ha fogzik és nyolcszor keltünk, esetleg néha tisztaság is legyen, rögön vigyük "dévényeshez" ha nem úgy fordul és nem arra, megtaláljuk a megfelelő bölcsiovit, örömmel legyünk együtt naponta és mindezt úgy, hogy közben eltűnt a nagy család. Ó, mert minek is ide nagymama, nagynéni, nagypapa, akik esetleg elmennek a gyerekért, beszállnak a nevelésbe, példamutatásba,.... majd az anyuka, megoldja az! ... aztán Anyák napján kap egy szép csokor virágot. Az év többi, 364 napján meg bírja tovább az édes terhet...