Tegye fel a kezét, akit lebénított már a puszta gondolata is annak, hogy 7494 dolog várja napok, hetek, hónapok, legrosszabb esetben évek óta, hogy nekiláss, és pontot tegyél a végére! Van ami sürgős, valami kevésbé, míg valamire a sürgős nem elég kifejező. A nyomás időnként olyannyira megterhelő lehet, hogy inkább egy mozdulattal a sarokba dobnánk mindent, és inkább megvárnánk, míg este lesz.

Valahányszor úgy érezzük, hogy már megint fényévekre vagyunk a boldog, kiegyensúlyozott állapottól, rendszerint a tollunk, vagy a klaviatúra után nyúlunk. Merthogy negatív, stresszel, teli időben az írás egyaránt pozitív hatással van az egészségre, illetve az egyéni jólétre. Mint valami mentális szerencsesüti, amelyben így szól az üzenet: „Bármilyen rémisztőnek tűnnek is az akadályok, mindig van megoldás!”
Ebben az érzelmileg megterhelő világban a halogatás rendkívül megnehezítheti életünket, ezért szükségét éreztük, hogy találjunk egy módszert, amivel megkönnyebbülhetünk és megregulázhatjuk gondolatainkat. Mi csak úgy hívjuk, agykisöprés, ugyanis mire a folyamat végére érsz, az aggódást lassacskán felváltja a nyugalom, mert rájössz, nincs minden veszve. A módszer még a naplóírásnál is egyszerűbb, merthogy nem összefüggő szöveget írunk, hanem listát. És amikor azt mondjuk, mindent leírunk, ami éppen a fejünket nyomja, akkor azt értjük, hogy MINDENT kiírunk magunkból. Az aggodalmainkat, a félelmeinket, a kételyeinket, és a megoldásra váró teendőinket.

A leggyakoribb élethelyzetek, amikor az agykisöprés életmentőnek bizonyulhat:
Pénzügyek intézése,
A határidőnapló átláthatatlansága,
Utazás előtt,
Amikor úgy érzed, már megint egy érzelmi hullámvasúton ülsz,
Amikor túlérzékeny vagy,
Amikor a rendetlenség túlnő rajtad,
A határidők szorítása,
A Pató Pál úr hozzáállásod az apró-cseprő dolgokhoz
Vasárnap esténként.
A helyzetek ugyan egyénileg változhatnak, de annyi bizonyos, mindannyiunknak szüksége van egy tevékenységre, amely könnyít terhein és más megvilágításba helyezi a problémákat.

Lássunk hát neki!
Először is válaszd ki a megfelelő időpontot; mi a magunk részéről vagy lefekvés előtt, vagy ébredés után kerítünk sort az agykisöprésre, attól függően, hogy éppen az álmatlanságtól vagy az előttünk álló naptól félünk. Fogj egy füzetet, egy papírlapot és egy tollat – vagy a laptopod – és kezdd el egymás alá tőmondatokban leírni, ami a szívedet nyomja; mi az, ami zavar? Mi hátráltat? Mitől félsz? Mi az, amit már régóta halogatsz? Mi sürgős? Mi kevésbé? És így tovább. Ne törődj semmivel, csak írd le, ami az eszedbe jut és eszedbe se jusson visszafogni
magad!

Rendszerezz!
Miután kiírtuk magunkból a megmondanivalónkat -  néhány percre félrerakjuk a listát, pakolászunk, kiszellőztetjük a fejünket, majd hozzálátunk a kategorizáláshoz, vagyis egy új oldalra ilyesféle címeket írunk: HALASZTHATATLAN, megbízások, fontos, de nem égetően, válaszra váró e-mailek, stb., stb. A kategóriák mindig a helyzettől függőek, szóval oda se neki, ha a tiétek teljesen más lesz.
Itt az ideje, hogy ismét szünetelj egy kicsit, de a listádat tartsd a közelben arra az esetre, ha bármi egyéb eszedbe jutna. Ez a módszer egyébként úgy is működik, ha vezetsz egy „Dolgok, amiket később megcsinálok és/vagy gondolkodom rajtuk”, ami mindig ott lapul a táskádban. Bevalljuk, az agytakarítás tízből tízszer egy hétvégi napunkba kerül, de nincs mese, meg kell tenni, amit a haza megkövetel. Miután felállítottuk a fontossági sorrendet, hozzálátunk a megvalósításukhoz, majd szépen egymás után kihúzkodjuk a teendőket a listáról.
Karikázz be minden tevékenységet, amiről tudod, hogy gyorsan lerendezed, csak éppen elkezdeni nehéz; vidd le a szennyest, válaszolj az e-mailekre, stb. A határidős munkáidat azon nyomban írd be a naptáradba. Biztosan maradt olyan, amiről idő közben kiderült, hogy mégsem annyira eget rengetően fontos, az ilyeneket húzd ki bátran! (Ha a kihúzásuk szorongással tölt el, nyiss egy „Egy nap” listát. Nálunk ez mindig bejön!) A lényeg, hogy
egyszerre minél kevesebb dologra fókuszálj. Hidd el, ettől olyan energiák szabadulnak fel benned, ami megkönnyíti más mentális tevékenységek elvégzését, sőt a munkamemóriádnak
is jót tesz.

Száz szónak is egy vége: az agytakarítás tényleg segít, feltéve, ha nem sajnálod az időt a megvalósítására. Hiszen van abban valami felszabadító, ahogy látod rövidülni a teendőket, az aggodalmaskodás helyére pedig béke, motiváltság, erő és lendület költözik. Noha rengetegszer úgy érezzük, hogy csak a jéghegy csúcsát kapargatjuk, számunkra ez eddig a legjobb önterápiás módszer.
Ha nektek is van hasonló, ne tartsátok magatokban, szívesen fogadjuk! 
Nesze!Dóri