Nem egy, de nem is két alkalommal hangzott már ez a mondat el telefonon: oké, reggelizzünk akkor együtt, megbeszéljük! És akkor jött a kérdés: de hol? 

Következő problémáink voltak eddig néhány budapesti reggelizős hellyel. Budán egyszer olyan tojásrántottát ettünk, amibe sonka helyett valami sóval spriccelt valamit tehettek, két napig fájt utána minden a gyomor tájékán. A franciás variációkban egy komplett tavaszi szett árát hagytuk minden étkezésnél ott. Kaptunk már száraz péksütit is délelőtt kilenckor két helyen is. Vannak azért kávézók, amik bejöttek, de azért éreztünk egy erős hiányjelet a belvárosban.

Nyáron már jártunk a Damniczkiban, fagyikat fogyasztottunk és a jó idő eljövetelével újra így fogunk tenni, mert szinte bérletesek vagyunk már itt. Így nem volt nehéz megtudnunk, hogy reggeli kínálatuk is van néhány hete. Ezen felbuzdulva az egyik találkozónkat egy szép reggel ide szerveztük. Jelentjük: jó döntés volt. A kávé tényleg kávé. Nem porból, nem löttyből, igazi jó géppel készül, szuper barista lány keze által. Vannak mindenféle növényi tejeik is. A péksütemény mennyei. Olyan, mint amire gyerekkorunkból emlékszünk, amikor még nem e-kkel és felfújt izékkel volt minden tele. Sós és édes finomságok is vannak. A túrós batyu az isteni, a sós túrós-medvehagymás péksüti valami csoda és csokis croissantot is kértünk. Igaz, azt már itthon ettük meg, mert nem bírtuk ott. Be is dobozolták nekünk. Csodálatos volt. A csokiról, amit a pék töltött bele, ódákat tudnánk zengeni, de nem fogunk, mert akkor a kutya nem olvasná el a postot, vagy csak a költész kutyák. Mennyei volt minden! És kedves kiszolgálás dukált mellé, tiszta asztalok, nem ordító zene. Fransziászan stílusos volt minden! 

Szóval, ha együtt reggeliznél munkából vagy magánból valakivel, vagy csak jól éreznéd magad egyedül, a Damniczkit tudjuk ajánlani. Finom választás reggelre, jó kávéval, szuper teákkal, a Herczegprímás utca 17. szám alatt találhatóak.

Ps: ja, és nem fizettük rá a gatyánkat!!!

(A facebook oldaluk ITT.)