Ezen a héten (illetve múlt héten, fura ez a hétfő-vasárnap) két embertől tanulhattunk nagyon sokat. És egyik sem mondja magát sem tanítónak, sem motivátornak, sem coachnak. Az egyiket Széll Tamásnak hívják és végtelen elszántsággal és alázattal, több mint öt órányi főzés-koncentráció után olyan örömet szerzett Magyarországnak, amit már rég éreztünk, vagyis pontosan a Saul fia által kaptunk utoljára. Széll annyira szépen "tálalta", milyen elszántság is van benne, hogy az nem igaz. Amikor kiment az elkészült hústál, és gyakorlatilag vége lett az ő szereplésének, a műsorvezető (Jókuti András) megkérdezte tőle: milyen érzés, hogy kész lettél? (vagy valami ilyesmit). Tamás csak ennyit mondott: a főzésnek nincs vége, amíg nem tiszta a konyha. Gyönyörű mondat volt. Nem sztárságról, nem elszálltságról szólt, hanem egy komoly munkáról... Egy végtelenül precíz ember rendjéről és feladat orientáltságáról. És aztán néhány óra múlva már együtt sírtunk-örültünk, amikor bemondták, ő lett a B'Ocuse d'Or európai győztese. (Főhajtás mindenkinek, hisz ez egy igazán elszánt, a gasztronómiáért mindent megtevő csapat győzelme volt és a rendezőkre is gondolunk is.)

A másik, akitől az elmúlt néhány napban sokat tanulhattunk, Julia Roberts volt. Egyébként is annyira szívébe zárta mindenki a Micsoda nő!, aztán pedig a Sztárom a párom idején, ahogy Hugh Granttel szerencsétlenkedett... ám most Julia megint lépett egy nagyot. A világ legelegánsabb módján rúgott fel egy szabályt. És ez példaértékű. Nem hangosan hisztizve, habzó szájjal kiabálva ágált valami ellen, ami régi, avítt és begyepesedett. Egyszerűen és elegánsan besétált Cannes vörös szőnyegére, ahol a szigorú dress code azt is magában foglalja, hogy a hölgyek csak magas sarkúban tehetik be oda a lábukat. Egy szépséges fekete, a Pretty Woman stílusát idéző ruhában vonult be Roberts. És nem is akárhogy! Mezítláb. Így mutatta meg, királynői eleganciával, mosolyogva, hogy vannak szabályok, amelyek felett rég eljárt az idő. 

Mi lenne, ha mi is magunkba néznénk kicsit és nem acsarkodva, hanem alázattal, szépen tálalva, elegánsan mutatnánk példát, vagy hívnánk fel a figyelmet arra, ha valaminek lejárt a szavatossága? És megtanulnánk a leckéket azoktól, akik tényleg tanítanak bennünket!