Készítettünk egy siker kérdőívet és elküldtük azoknak a személyeknek, akiknek a karrierje talán a legszárnyalóbb, s leginspirálóbb is egyben. Lehet, hogy szereted, lehet, hogy nem, egyet el kell ismerni: igazán sikeresek mind. Méghozzá olyanoknak, akiknek a karrierje nem volt mindig fenékig tejfel és bizony rengeteget dolgoztak azért, ahol most éppen tartanak. Olyanok ők, mint mindenki más, egy valamiben azonban mégis keményebben hittek mindennél: az álmaikban. Első interjúnkban Oravecz Nóra, lifestyle blogger mesél nektek.

Hogyan definiálnád a siker fogalmát? Mikor érzed magad igazán sikeresnek?

Nálam minden életszakaszban mást jelentett és jelent a siker. Évekkel ezelőtt, amikor kiadót kerestem, azt jelentette a siker, hogy egymásra találtunk a Librivel, később az, hogy valóra válthattam az álmaimat, és eljuthattam Amerikába majd ott életre szóló élményeket szereztem. Jelenleg önmagam fejlesztése az a terület, amin dolgozom. Elég intuitív vagyok, így én akkor érzem sikeresnek magam, ha merek a megérzéseimre hallgatni, és utána beigazolódik, hogy jól tettem.

Melyik volt a legkedvesebb pillanatod a karriered során, amire igazán büszke vagy és a legnagyobb eredményedként tartod számon?

Nem tudnék egy ilyen pillanatot kiemelni, mindig azok a legjobbak, amikor találkozom az Olvasóimmal és velük tölthetek időt. Amikor odajönnek, és elmondják, hogy mennyit segített nekik a blogom, amikor megosztják velem a harcaikat, vagy elmondják, hogy mennyire szurkolnak azért, hogy boldog legyek. A köztünk kialakult kapcsolat az, amire a leginkább büszke vagyok. Nagyon szeretem őket, iszonyatosan hiányoztak a nyári szünet alatt!

Hiszel abban, hogy a tehetség végül elnyeri méltó jutalmát?

Befektetett munka nélkül biztosan nem. Találkoztam már olyan emberrel, aki fényévekkel tehetségesebb volt nálam, de nem hitt abban, hogy jó abban, amit csinál, és bele sem tette a munkát. Semmit sem ért el.

Mit jelent számodra egy akadály? Pozitív megerősítés, avagy egy negatív ék közted és a céljaid, terveid között?

Soha nem jelentett negatív éket. Az akadályokon túl vannak a legjobb dolgok, és ha folyton azokat a dolgokat ismételgetem, ami egy olyan életet eredményez, amiben nem vagyok boldog, akkor lépni kell. Az akadály szükséges állomás, az tesz erősebbé. Ha nem ijedsz meg tőle, hanem szembenézel vele, és minden erődet összeszedve azt mondod, hogyha kell, ötször mész neki, de legyőzöd. Akkor megérted, hogy miről szól az élet. Ha pedig legyőzted, rá is jöttél, hogy valójában a harc csak benned zajlott le, magadat győzted le. Van egy elméletem, miszerint minden feladat, ami elénk kerül, azért van ott, mert meg tudunk vele birkózni – az, hogy mennyi ideig tart csak attól függ, hogy mi van a fejedben.

Ha kiragadhatnál egy pillanatot a pályádból, melyik lenne az, amikor leginkább azt érezted, hogy írásra kell adnod a fejed? Hogy ez a végzeted?

Amikor valaki megtapasztalja azt, hogy milyen intuitív módon írni, az rögtön tudja, hogy onnantól kezdve más élet nem érdekli. Eszméletlenül addiktív az érzés, hogy tudod, bármikor jöhet egy gondolat valahonnan, ami megváltoztathatja a nézőpontodat – ha pedig megosztod másokkal, lehet, hogy nekik is segít. Amikor ez társul a Flow állapotával, akkor tudom igazán, hogy ez az én utam. Nem tudnék egy pillanatot kiemelni. Imádom a csodákat, és ez a folyamat eleget ad ahhoz, hogy jól érezzem magam benne.

Mit gondolsz, nagy igényei vannak azoknak manapság, akik harcolnak az álmaikért, mert nem akarnak beolvadni a monoton hétköznapokba?

Ahhoz az emberhez képest valóban nagy álmai vannak annak mint aki mondjuk, megelégszik napi 8 óra munkával. Ideje elfelejteni a társadalmi elvárásokat, és nem azt nézni, hogy más mit csinál, hanem azt, hogy mire van igényed. Mindenki mozizik, ne dönts úgy, hogy más filmjét nézed. Azért, mert valaki arra született, hogy csukott szemmel éljen, neked még lehet nyitva a szemed. Ha van egy vágyad, valami, ami mindig ott motoszkál a fejedben, úgy gondolom, hogy magaddal szemben kötelességed megnézni, hogy miért érdekel ennyire. Minden embernek mások a sztenderdjei és ez teljesen rendben van. Fogadjuk el, hogy mi másra vágyunk és mások is el fogják fogadni a világunkat. De ehhez azt is el kell tudnunk fogadni, hogy valaki beéri kevesebbel is, sőt, boldog egy kiszámítható életben.

Mit tanácsolnál azoknak, akik mennének előre, de úgy érzik megragadtak egy szinten?

Az én életemben is volt nem is olyan rég egy olyan pont, amikor ott tartottam, hogy nem tudom, hogy merre tovább. Pánik és önmagad lebénítása helyett, ami nekem bevált, az az, hogy lenyugodtam. Elfogadtam, hogy most ott tartok, ahol, és elkezdtem magamra fókuszálni. Arra, hogy mit érzek, milyen területen szeretnék fejlődni, és hol vannak elakadásaim. Ha az életed megakad egy szinten, akkor az okkal történik, olyankor kell a leginkább befelé figyelni. Ha pedig megnyugszol, szépen elkezdenek bejönni a megoldások, olyan dolgok, amik meg tudják változni az életedet.

Mi a legnagyobb hitvallásod, ami úgy általában visz előre és motivál? Honnan merítesz inspirációt?

Imádom azokat a pillanatokat, amikor látod, hogy minden összefügg mindennel. Mindig emlékeztetem magamat arra a sok véletlen egybeesésre és megvalósult álomra, ami már mögöttem van. Gondolj csak bele: ha az még csak a kezdet, még mennyi minden áll előttem. Inspirációt pedig a hétköznapi történésekből, olyan szakemberektől, akiknek követem a munkásságát, bármiből. Ha nyitott szemmel jársz, bármi megihlethet. 

Végül, de nem utolsó sorban, mi az, amit szeretnél elérni, de jelen pillanatban még várat magára?

Szeretnék angolt tanulni Amerikában, minden vágyam, hogy magam tudjam lefordítani a Huffington Post-on megjelenő bejegyzéseimet.

Köszönjük, Nóri!

Nesze!Bogi

 (Nóri blogja ITT található)