Mit jelent spirituálisnak lenni?
Nemrég hallottam, hogy a Dalai Láma négy órán át készülődik reggelente… no persze nem a séróját lövi be, vagy válogat az über cool ruhái között, hanem ilyen hosszan meditál, jógázik és köszönti a napot, mielőtt belevágna. Ilyenkor persze mind úgy képzeljük, hogy Őszentsége pikk-pakk egy másik világban találja magát, ahol minden békés és nyugis, majd egy óra múlva kinyitja a szemét, és az egész világ szebb és boldogabb. Pedig saját bevallása szerint nem mindig tud “ráhangolódni” azonnal a benső békére – épp ezért van szüksége négy teljes órára.
Ami a mesés keleten a Buddhista spiritualitás, az Izraelben a Kabbala. A Demi Moore, Ashton Kutcher, Donna Karen és persze Madonna által rendszeresen látogatott Kabbala Központba első alkalommal a beachről érkezve, apró shortban, és még hidrogénszőkén, ujjatlan pólóban toppantam be – de itt senki sem ítélkezik külsőségek alapján. A Központ könyvesboltja és könyvtára mindenki számára nyitva áll, és bárki elbeszélgethet a tanárokkal asztrológiáról, számmisztikáról vagy lélekvándorlásról, az otthoni barátok pedig biztosan örülnének egy hamisítatlan vörös fonal-karkötőnek, amely a kabbalisták szerint megvéd az irigy és ítélkező tekintetektől (ráadásul még menő is, haha). Azóta gazdagabb lettem rengeteg “ébredéssel”, és egy csodálatos tanárral-baráttal, David Zakinnal. Ám senki se gondolja, hogy öt év után nem kerülök napi konfliktusokba “önmagammal” – sőt, a tanáraink is “küzdenek” időnként. Már hogyne tennénk – hiszen az az életfeladatunk: tanulás és tapasztalat árán jobb emberré válni. Érdekes, hogy a spirituális ösvényt viszonylag rövidebb ideje járók számára gyakran még könnyebb is elmélyülni a meditációban, mint azoknak, akik már hosszabb ideje ismerkednek vele. A Központ spirituális vezetője, Karen Berg szerint amikor spirituálisnak gondoljuk magunkat, egyre nehezebb feladat számunkra meglátni magunkban azokat a negatív vonásokat, melyeket feladatunk lenne megvizsgálni és megváltoztatni. Indiában csodálatos másfél hónapot töltöttem el ugyan, de ha egy párnán ülve meditálok, lehunyt szemmel, nem nehéz nyugodtnak és emelkedettnek maradni. A kérdés, hogy mihez kezdek, amikor kinyitom a szemem. “Olyan ez, mintha ránk telepedne egy porréteg, amelyet el kell távolítanunk, egyiket a másik után annak érdekében, hogy felfedjük magunkban mindazon aspektusokat, melyeknek megtisztítása és átalakítása fontos számunkra. Mindeközben azt is meg kell értenünk, hogy a feladat, amit végzünk, nem csak rólunk szól, hanem azokról is, akik hozzánk kapcsolódnak - a nagy összefüggéseket figyelembe véve tehát az egész világért.” – mondja Karen.
A spirituális fejlődés soha nem azt jelenti: elmenekülünk az életben felmerülő problémák elől a meditációba, és a “lila köd” világába. Nem is azt, hogy a füstölő illatától, vagy a gyertya lobogásától tesszük függővé a nyugalmunkat. Azt jelenti, hogy felismerjük: akkor is az a helyes út, ha folytatjuk a lelkünk és a szellemünk “csiszolását”, jobbítását, ha néha nagyon, nagyon nehezen megy.
Fényes hetet!
