Nem titok, hogyan viseltetünk mi Nők külsőnk, megjelenésünk iránt. Az esetek kirívó többségében kétségekkel vegyült nagyfokú önbizalomhiánnyal. Képtelenségnek tűnik a tény, hát még elfogadni azt, hogy jelenlegi valónkban vagyunk igazán szépek, és, hogy ebből kell a lehető legtöbbet kihozni. Jellegzetes vonásainkat nem hátrányként, hanem bennünket meghatározó, pozitív tulajdonságként elkönyvelni.

A külső befolyások illetve a média által azonban tovább erősödik bennünk a tudat: a tökéletes alak, személy nem létezik. Sulykolja belénk minden magazin címlapjáról az éppen aktuális trendi formát (a legnépszerűbb modellekkel persze) ami révén nem csak magunk felé, hanem környezetünk iránt is negatívan viszonyulunk. Kritizálunk, elvárásokat állítunk fel, mérce alapján szelektáljuk az embereket. Felülírjuk a már kialakult szépségnormákat, pedig a kulcs itt is az elfogadás. Minden egyes szépészeti beavatkozás, lecsippentés innen-amonnan csak egy újabb bizonyítéka annak, hogy egyébként mennyire nem vagyunk tudatában természetes szépségünknek. Vannak, akik hisznek abban, hogy elfogadni magunkat még mindig menő és beérni azzal, amink van, de sajnos vannak olyanok, akik úgy állnak be a sorba, mintha kötelező lenne. Pedig minden változás belülről kezdődik. Erős társadalomkritikát, tükröt tart az emberek orra alá Terrance Smalls Line Seri (irányvonal) című fotósorozata is. Szó szerint kijelöli azokat a területeket, amikkel a nő úgy általában véve nincs megelégedve, és megváltoztatná azt. Irányukban rámutat arra a tevékenységre, ami az utóbbi időben természetes szépség kiegészítővé nőtte ki magát. A plasztikai műtétekre. A fotósorozat célja volt feltenni egy kérdést, feszegetni, majd választ is adni rá: hogyan néz ki, ha levetkőztetünk egy nőt és megpróbáljuk felbecsülni a fizikai, testi értékét? Valóban ettől érne többet, vagy kevesebbet? „Ha szeretnéd, hogy a társadalom elfogadjon, akkor a vonalon belül kell maradnod.” – tette hozzá a fotós. Szerintünk viszont mindenféle kijelölt, jelöletlen területtől, nagy pocaktól, vaskosabb combtól függetlenül is akkor érünk a legtöbbet, ha végre elfogadjuk magunkat és elégedetten nézünk a tükörbe. Az élet túl rövid, hogy vonalakban mérjük.

Nesze!Bogi