Miért hagyjuk elveszni kapcsolataink jelentőségét? – foglalkoztat a kérdés mostanában. Miért mutogat egymásra barátnő, barát, család és családtag? Miért telnek el napok, hetek, vagy akár hónapok, nem ritka esetben esztendők anélkül, hogy tennénk egy lépést a másik felé? És ami a legfontosabb: miért adjuk a kezdeményezés jogát folyton a másik fél kezébe? Értetlenül állunk a dolog előtt, hiszen ha nem keres bennünket, akkor biztosan nem érünk annyit, hogy ránk emelje a telefont, esetleg kéthetente egyszer a közösségi oldalakon, vagy e-mailben felkeressen. Tehát mit teszünk?
Elbeszélünk egymás mellett. Egy helyben toporgunk és várjuk, hogy a másik egyszer csak betoppanjon, közben pedig felemészt belülről a düh. Tovább mélyítjük a valóságban, és a saját lelkünkben kialakult szakadékot, ezáltal szépen, lassan leválunk a valóságtól, megmérgezzük a még meglévő kapcsolatainkat. Nem ritka esetben az ilyen „eltűnések”, „ha nem hívsz én sem hívlak” jellegű távolságtartások hátterében vagy apró, le nem tisztázott félreértések vagy pedig éves, évtizedes sérelmek húzódnak meg. Az előbbire nagyon egyszerű a megoldás. Függetlenül attól, hogy mi vagyunk-e a sértett fél, félretesszük azt a fene nagy büszkeségünket és mi nyitunk a másik fél felé. Szokták mondani, hogy mindig az bocsájt meg először, akiben nagyobb a szeretet. Ezt itt tegyük félre, hiszen, ha a legjobb barátnődről van szó, egyszerűen nem hagyhatod, hogy eltűnjön az életedből, pusztán azért mert mindketten makacs természetűek vagytok, és nem támadhatod azzal, hogy számára nem vagy fontos. Szóval lenyeled a békát és meginvitálod egy kávéra. A problémákra a lehető legtöbb esetben úgy kell tekinteni, hogy csak megerősíthetik a kapcsolatot, tehát minden irányból tisztázni kell, miért is alakult ki a félreértés. Mindenki számára meg kell adni az újrakezdés esélyét és nagyon fontos, hogy ne próbálj azzal olajat önteni a tűzre, hogy a másik természetbeli hibáit akarod megváltoztatni. Rengeteg nyűgtől, negatív jellegű atrocitástól megkíméled magad, ha úgy fogadod el őt, ahogyan van. Példának okáért, ha valahányszor felhívod a legjobb barátnődet és ő folyton csak a futásról áradozik, hogy az miért jó és, hogy mennyire imádja: hát meghallgatod. Nem szólsz rá, hogy „Hé, hagyd már abba, miért beszélünk folyton erről?” Tegyél fel kérdéseket minden alkalommal, érezze, hogy te tényleg nem korlátozod semmiben, sőt, te leszel az, akivel bármit megoszthat. Szó szerint akármit. Ha tényleg erős baráti kapcsolat áll fenn köztetek még az sem fog zavarni, hogy valamennyi közös találkátok bizonyítéka rögtön landol az Instán, vagy bármely közösségi oldalon, annak ellenére, hog yte kifejezetten ellene vagy az efféle megnyilvánulásoknak.
Inkább csak mosolyogsz rajta egy jót. Próbáld úgy felfogni azokat a tulajdonságokat, amik esetleg egy picit is irritálnak, hogy ezek azok, amelyek Őt különlegessé teszik, meghatározzák. Mindig az első lépést a legnehezebb megtenni, az első találkozást leszervezni, az első telefonhívást megejteni. Utána szerencsés esetben minden folytatódik onnan, ahol korábban abbamaradt. Az utóbbi, éves sérelmek kategóriájában is az elfogadás a kulcsszó. Azt kell megérteni, hogy bármi is történt a múltban azon már nem tudsz változtatni, ebből kifolyólag nem emésztheted magad még a következő öt évben is és ismételgetheted folyton, hogy mi történt. Azt tudod befolyásolni, ami még előtted áll. A családod esetében pedig számolnod kell azzal a ténnyel, hogy őket nem választhatod meg (sokan megfeledkezünk róla), míg a barátokat igen. Nem fogsz segíteni magadon azzal, ha őket veszed le a fontossági listádról és intesz be azoknak, akik mindig is melletted álltak. Anyukád akkor is az anyukád marad, amikor az állítólagos barátaid már régen magadra hagytak. Saját, jellembeli gyengeségedre utal, ha meg sem próbálod feldolgozni a történteket és megadni az esélyt arra, hogy más irányba menjenek a dolgok. A harag sokszor homályosítja el a látásunkat és nem vagyunk képesek reálisan dönteni. Néha nézd kicsit a pálya széléről az eseményeket! Keresd fel a régen látott rokonokat. Neked is könnyebb lesz ezután, na meg új emberek jönnek a képbe, akik egy másfajta nézőponttal, de segíthetnek a mindennapok során. Bárhogyan is döntesz, tartsd szem előtt, hogy egymás elfogadása óriási jelentőséggel bír. Ne beszélj mellé, tedd meg azt a bizonyos lépést!
Nesze!Bogi
