Lelked a nagy szerzője sorsodnak, ő hívja be a többi szereplőket is, egy olyan játékhoz, amelynek főszereplője te vagy. Mindegy, hogy a szerelmed „hogy nézett ki”. „Milyen volt szőkesége, nem tudom már”, mondja a költő, Anna örök című kötetében. Egyáltalán, szőke volt? És a szeme milyen volt? Arcunk csak egy élő maszk, mely mögött úgysem látjuk egymást igazán – hiszen, ha az lenne ő, akit az arca mutat, hogyan tudnád később elfogadni a ráncait, az őszülését, a fogatlan száját, a vénülését?

Akit szeretsz, ott rejlik a múló arc mögött, az a Valaki, aki csecsemőtől a vénségig szüntelen változtatja külsejét. Az érzés a lényeg, amely lelkedben él, s amelyet, ha felidézel, egy másik ember lényére is rávetíthess...

Müller Péter