A világbéke velünk kezdődik
Képzelj el valakit a lelki szemeid előtt, aki fontos neked. Gondolj a lényére, lelkére, elméjére – és lass csodát, szinte kizárólag pozitív tulajdonságok jutnak eszedbe róla... pedig egészen biztosan neki is vannak rossz tulajdonságai és gyengeségei – mint mindannyiunknak. Ám ha olyasvalakire gondolunk, akit nem kedvelünk, egy kezünkön is nehezen számoljuk össze a személyiségének pozitv aspektusait... pedig kizárt, hogy ne lenne valaki, aki őt is szereti, és csupa szépet és jót lát benne. Ha meg akarjuk érteni, miért látják olyan másként a történelmet, a vallást, és a világot az egyes, egymással harcban álló nemzetek, elég, ha egy-egy pillanatra önmagunkra koncentrálunk.
Amikor két nemzet háborúzni kezd, azt minden esetben megelőzi az, hogy az egyes országok egyénei keverednek konfliktusba. A későbbi, valódi háború a spirituális sötétség következménye, amelynek okozói nem kizárólag politikai partok, vagy radikális vallási vezetők, hanem a nemzetet alkotó intoleráns, ellenségeskedő illetők is. A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy a békét soha nem hozhatják el politikai, filozófiai, vagy katonai megoldások. Bármily “indokoltnak” tűnnek is a háborúk, az erőszak azt jelenti, hogy a sötétség ellen még több sötétséggel harcolunk. A megoldás – mint mindig – itt is az emberi lélek spirituális fényében található. Tanárom, Yehuda Berg mondta egyszer: “Addig, míg barátok és testvérek találnak okot arra, hogy harcba szálljanak egymással, a nemzetek mindig találnak majd okot véres háborúkra. Önmagunkat csapjuk be, ha elhisszük, hogy a tetteink nincsenek hatással a világra. Tévedés. Nem csak, hogy a két ember közötti kommunikáció hat a világ állapotára, de minden egyes interakciónk totálisan, teljességgel átformálja azt.”
Ha spirituális szemszögből tekintünk a politikai konfliktusokra, rájövünk: mikor elég ember tesz kellő erőfeszítést, hogy megtalálják a jót a másikban, a nemzetek egyszer csak csodálatos módon felfedezik majd a hosszan tartó harmóniát. A valódi béke pedig csakis akkor köszönt be ki, ha feltétel nélküli toleranciával és szeretettel tekintünk az embertársainkra – ahogy Yehuda mondja: “teljes meggyőződéssel légy tudatában annak, hogy a mi erőfeszítéseink az egész világot megváltoztathatják ebben a pillanatban”. Nem kell ahhoz kabbalistának lenni, hogy vádaskodás helyett felismerjük: ha mindannyian tartanánk magunkat ahhoz az aranyszabályhoz, hogy úgy szeressük egymást, mint saját magunkat, akkor nem lenne a földön többé sem háború, sem káosz.
Ha képesek lennénk szeretni valakit függetlenül attól, hogy melyik politikai vagy vallási közösséghez tartozik, milyen gazdag, vagy mennyire befolyásos, mennyire más lehetne a világunk. Éppen ezért mások szapulása helyett a saját hibáinkra kell koncentrálunk, és elhinnünk, hogy mindannyian képesek vagyunk a változásra. Ez az egyetlen módja, hogy közösen meggyógyítsuk a világot.
Fényes hetet mindenkinek!
facebook.com/SteinerKristofOldala
