Eljött az újrakezdés ideje!
Bár a tavaszi ünnepet sokan hatalmas lakomákkal és egész napos mulatozással ünneplik, a Kabbala tanulók az évnek ezen szakaszán igyekszenek minél több időt arra áldozni, hogy megtisztítsák önmagukat, és a környezetüket a negatív hatásoktól. Ahogy az előző útjelzőben említettem nektek, az év ezen szakaszában nem kisebb a feladatunk, mint megszabadulni a minket korlátozó szokásainktól, kapcsolatainktól, és élethelyzetektől, amelyek - metefórikus értelemben - rabszolga sorba taszítanak minket.
A hagyomány szerint Pészahkor arra emlékezünk, hogy a Vörös tenger kettévált, amikor a zsidók elhagyták Egyiptomot, és ezzel a rabszolga sort. Kabbalisztikus szempontból azonban ez az ünnep lehetőséget ad arra, hogy - ahogy a Bibliában az izraeliták - megszabaduljunk a láncoktól, amely valójában nem más, mint a saját egónk diktálta, materiális világnézet. A Zohár szerint - amely tulajdonképpen egy kétezeréves Biblia-értelmezés, és a kabbalista bölcsességek egyik legfőbb forrása - a történet kódjai a következők: a "Fáraó" az Egó, "Egyiptom" a Materiális Világ, az "Izraeliták" pedig a Spirituális Szellem kódja. A történet valójában nagyon egyszerű üzenetet hordoz: ha nem szolgáljuk tovább az Önző Ént, hanem teljes bizonyossággal, halált megvető bátorsággal vágunk bele a céljaink megvalósításába, mindannyian csodákra vagyunk képesek.
Pészah során hagyományosan nem eszünk kelesztett péksüteményeket, ez pedig azt jelképezi, hogy nem hagyjuk "dagani" az Egót. A Széder-tál - amelyből ezen a napon étkezünk - az Élet Fájának ágait képviseli, és minden egyes falat valamilyen spirituális igazságra emlékeztet minket. A Széder héberül rendet jelent - hiszen erre törekszünk Pészahkor. A csont a tálon azt jelenti, hogy a negatív tetteinket is megosztjuk másokkal, és mások rossz cselekedeteinek negatív karmáját is elfogadjuk. A tojás, - amelynek tulajdonsága, hogy minél tovább forr, annál keményebb lesz - arra emlékeztet bennünket, hogy a szenvedés gyakran erősebbé tesz. A nyers torma csípős íze azt jelképezi, hogy ezzel a kellemetlen élménnyel meggyorsítjuk az ok-okozat folyamatot: önként vállaljuk a szenvedést egy falat erejéig, megszabadulva ezzel valamelyik régi rossz tettünk következményétől. A dió, alma, fahéj, bor keverékét hrajszeznek hívjuk - ez a szó héberül Ruth nevével hasonul, aki bár rossz családból származott, hitt önmagában, végül pedig ő adott életetet Dávid Királynak. Ez arra emlékeztet minket, hogy nincs javíthatatlan múlt, vagy szégyenfolt. A zeller vagy petrezselyem, amelyet sós vízbe mártunk azt jelenti: minden ítélkezést és ellenérzést, amelyel a jövőben találkozunk, képesek leszünk "megédesíteni". A salátalevél pedig mindezt "magába csomagolja".
Ez az időszak tehát a külső-belső nagytakarításról szól: azért tisztítjuk meg magunkat a negatív energiáktól, mert, ahhoz, hogy a szabadságnak helye legyen, el kell távolítanunk a rendetlenséget. Ahogy egy kertben, ahol a gaz elszívja az energiát a virágoktól és a zöldségektől, az életünkben is előfordulhat, hogy eljön a "gazolás" ideje. Mind felelősek vagyunk a rossz magvakért, amiket elültetünk, és amelyekből mérgező növények bújnak ki. Pészahkor ezeket a gazokat kitépjük, a helyükre pedig új, jó magvakat ültetünk. Ez a hét tehát a legalkalmasabb az újrakezdésre, és a hibáink kijavítására.
Jó "rendrakást" és fényes hetet mindenkinek!
www.whitecityboy.com
www.facebook.com/
