Hittel újra festve

Bárányfelhőt festettem az égre,
körülötte bemázoltam kékre…
Jött az eső, és mindet lemosta,
nagy szürkeség költözött a MOST-ba!

Míg alkottam kedvem is vidám volt,
mosolygott rám a sok kék, vidám folt,
felhőcskéim derűsen repkedtek,
elszálltak a ragyogó Nap mellett!

A színeim mind könnyé változtak,
a szívembe keser-érzést hoztak,
lehervadt, mint holt virág, a kedvem,
szomorúság ébredezett bennem.

Végül együtt sírtam az esővel,
mint egy régi, fáradt ismerőssel.
Míg a felhők eltűntek az égről,
s Nap ragyogott fel a messzeségből.

Letöröltem könnyeimet én is,
hiszen lehet ez a világ szép is,
visszatérhet régi, vidám kedvem,
jó érzések ébredeztek bennem!

Elővettem ecsetem, festékem,
a kék égről volt ezer emlékem,
bárányfelhőm is felszállt az égre,
víg, jó kedvem is visszatért végre!

Tudtam, hittem, minden rossz elmúlhat,
a helyzetem, ha hiszem, javulhat,
visszatérhet minden, ami szép volt,
felragyoghat felettem az égbolt!

Aranyosi Ervin