Az élet (valóság) show-ja
Elképesztő, mennyire rá vannak tapadva az emberek a valóságshow-kra - csattantam fel a napokban egy családi vacsin, ahol a férjem unokahúga már bő fél órája arról mesélt Matannak, hogy kivel mi történik a "Szépség és a Stréber" című izraeli reality műsorban. Oké, nem mondom, hogy kizárólag ismeretterjesztőket meg művészfilmeket nézek, befigyel a Modern Family és a Girls is, de ez már azért sok. "Persze, hogy rá vagyunk tapadva, mert szórakoztatóak" - vágott vissza az unokahúgi. "Szerintem meg az a bajotok, hogy ti szeretnétek a valóságshow-hősök helyében lenni. Döbbent csend lett az asztalnál. Matan, mint békenagykövet, Yaara védelmére kelt, azaz csak próbálkozott. "Nyilván jól megfizetik a hősöket, nem? A hülyének is megéri két heti bohóckodásért kaszálni kéthavi extra zsét." Legnagyobb meglepetésünkre Yaara közölte: akkor is részt venne egy ilyen show forgatásán, ha a szponzorruhákon kívül semmiféle juttatást nem kapna. Az este további részében kerültük a valóságshow témát, de hazafelé menet elhatároztam: utánajárok, mégis mi az a reality-kben, ami megőrjíti még a saját családtagjaimat is. Meg akartam fejteni a rejtélyt.
Következő hétvégére áthívtam Yaarát azzal a szöveggel, hogy nézzük végig a kedvenc reality-jeleneteinket. Izgatottan készültem a nagy éjszakára: a neten fellelhető összes olyan videót meg akartam találni, amelyben Paris Hilton és Nicole Richie hülyét csinálnak magukból. Ám, miközben pletykaéhesen keresgéltem a weben, váratlan dologra bukkantam. Nevezetesen Dresder Shumaker blogjára, a creatingmotherhood.com-ra, ami tulajdonképpen nem más, mint egy netes realityshow egy egyedülálló anyáról, aki bloggerként mutatja be a világnak, milyen is a szingli mamák élete - abszolút púder nélkül. Az oldalán találtam egy "A valóságshow-k egészségesek" című bejegyzést is. Azonnal belevetettem magam. Nos, a cikk szerint a Big Brother szociológiai tanulmány az emberi viselkedésről, a Szombat esti láz segít az embereknek, hogy kilépjenek a komfortzónájukból, a Voice és az X-faktor bátorságra és új célok elérésére inspirálnak minket, a Kardashian-csajok pedig, ha másra nem is jók, de arra mindenképp, hogy egy fárasztó nap végén kikapcsolják az agyunkat. Elgondolkoztam: mi van, ha én vagyok tele előítéletekkel, és a valóságshow-k semmivel se rosszabbak, mint a tré párbeszédekkel megírt szappanoperák, vagy a rémségekkel megpakolt híradások?
Eljött a hétvége, Yaara pedig megérkezett felpakolva egy halom reality DVD-vel. Ám legnagyobb döbbenetemre nem Kardeshianékkel, hanem Andy Warhollal készült. "Ez itt John Giorno amerikai költő, amint öt órán keresztül alszik - mutatott a kivetítőre. - A filmet Warhol rendezte '63-ban, és a mai napig kultúrtörténeti mérföldkő. Sok popkultúra-szakértő ezt tartja a reality tévé kezdetének." Hűha, fogalmam sem volt róla, hogy Yaara ilyen... okos?! Mikor aztán előkapott egy pendrive-ot, amin 1973-as "Egy Amerikai Család" epizódok voltak (a világ első, mai értelemben vett valóságshow-ja), már biztos voltam benne, hogy jobban felkészült a közös kis esténkre, mint én. "Az emberek azért néznek valóságshow-kat, mert hétköznapi embereket látnak a képernyőn, akik tőlük távoli világba pottyantak - és tudat alatt feléled az emberben a gondolat: ez velem is megtörténhet, ez én is lehetnék." - magyarázta az unokahugim. Yaara szerint a résztvevők ráadásul nem attól lennének igazán érdekesek, ha kedvesek és jó modorúak volnának, hanem attól, ha keverik a trutyit maguk körül, és a társadalmi normáktól eltérően viselkednek. Ez lehetőséget teremt arra, hogy egy átlagos tini elengedje az ösztönös tökéletességre törekvést, ami annyi stresszt okoz az életében.
Mire felkelt a nap, megvilágosodtam: az ember sem jobb, sem rosszabb nem lesz a valóságshow-tól, és folyton bírálni a szereplőket legalább olyan ciki, mint rákattanni valamelyik reality-re. A show résztvevőit pedig csak akkor használja ki a tévé, ha azoknak semmi más ambíciójuk nincs, mint hogy megkapják a tizenöt perc hírnevüket. Ha valakinek van önbecsülése, jövőképe, és képes arra, hogy állva maradjon, amikor a reality-gépezet mozgásba lendül, azt bizony nem a műsor használja ki, hanem éppen fordítva. Yaara kegyelemdöfése pedig az volt, amikor elárulta: egyik kedvenc színésznőm, az Oscar-díjas Jennifer Hudson is egy valóságshow-ban kezdte.
Hőzöngés és ítélkezésmentes Való Világ nézést, és fényes hetet mindenkinek.
www.whitecityboy.com
