Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette  a drága pénzért vásárolt arany csomagolópapírt.
 
Amiről az apa nem tudott:
 A lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot. 
Ebbe csomagolta az apja számára készített ajándékdobozt és így tette karácsonykor a fa alá.
 Szenteste, mikor az apja kibontotta az ajándékot, látta, hogy a doboz belül üres. 
A következőket mondta a lányának:
 - Tudod kislányom, az úgy szokás: ha valakinek ajándékot adunk, nem szabad üres dobozt adni.
 - De apa! Hiszen ez a doboz nem üres! Tele van puszikkal, amiket én raktam el neked karácsonyra.
 Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt bocsánatáért esedezve.
 A kislány átölelte az apját és sírva bocsátott meg neki.
 Nem sokkal azután a kislány egy balesetben meghalt.
 Az apa egy egész életen át az ágya alatt őrizte az aranydobozt.
 Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta és egy puszit vett ki belőle,
így emlékezve az o gyermekére, aki azt odatette...

 Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van puszikkal... ugye?!