"A csodák a komfortzónán túl kezdődnek."
Ez a mondat az utóbbi évek során afféle spirituális szlogenné vált, és mint minden olyan bölcsességet, amit gyakran hallunk, ezt is hajlamosak vagyunk közhelynek nevezni. Pedig a közhelyekből rengeteget tanulhatunk, és egyáltalán nem véletlen, hogy sokat, és sokszor idézzük fel őket: az élet legnagyobb alapigazságait soha nem lehet elégszer hangsúlyozni. Ugyanúgy, ahogy a "szeretlek", a "jó reggel", vagy a "hiányzol" sem "kopik el" a használattól, a fontos spirituális bölcsességek sem mennek ki a divatból. Mi több, óriási szükségünk van rá, hogy időről időre emlékeztessen minket valaki, vagy valami az élet nagy igazságaira. Minthogy semmi más nem számít, csak a szeretet. Vagy, hogy minden fizikai dolog ezen a világon mulandó. És mindent visszakapunk - a jót és a rosszat is, mert ez a karma törvénye.
Ezen a héten Yehuda Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója egy blogbejegyzést osztott meg, amely visszarepített azokba a pillanatokba, mikor először mélyültem el a kabbalában, öt évvel ezelőtt. (Újabb fontos közhely, de nagyon igaz: az életben a legfontosabb dolgokat felejtjük el a legkönnyebben.) A poszt arról szólt: miért kellene már elfogadnunk, hogy a csodák valóban a komfortzónán kívül történnek meg, amikor úgy vagyunk "kódolva", hogy sosem akarjuk kényelmetlenül éreznünk magunkat? Miért akarna egyáltalán az életében a kellemetlenségekkel szembesülni? Hiszen - ahogy Yehuda íja - az élet annyival egyszerűbb ha követjük a családi hagyományokat, a berögzült rutinokat, és a kényelmes kanapén üldögélve nézelődünk.
"Sajnos ebben az életben semmit sem kapunk kézhez ezüst tálcán, és ha még így is lenne, csekély lenne az esélye, hogy a dolog valóban igazi megelégedéssel töltene el minket. Csak egy példa: a fiú, aki az apjától kézhez kapja a gyeplőt egy már felépített sikeres vállalkozás felett, nem lesz olyan boldog és büszke a sikereire, mintha
vérrel-verítékkel és könnyekkel küzdötte volna fel magát a csúcsra. Minél többet dolgozunk valamin, annál nagyobb lesz a teljesség érzése, ha munkánk tárgyára pillantunk. Ez a valódi értelme a komfort zóna elhagyásának. Ha az életünknek ugyanazon kényelmes keretei között tartózkodunk állandóan, nem tudunk tovább lépni nagyobb és jobb dolgok felé."
A helyzet az, hogy mindannyian két világban élünk egyszerre: spirituális, és fizikai létben. A spirituális a lelkünk világa, a fizikai pedig a testünk, az egónk valósága. Amikor fizikailag kényelmetlenül érezzük magunkat, a fizikai valóságunkban ugyan nehézségeink támadnak, fájdalmat, sértettséget tapasztalunk meg, de a spirituális világban éppen egy hatalmas lépést tettünk egy jobb élet felé. A kényelmetlenség nem más, mint egy lehetőség - ezért van az, hogy a buddhisták közül sokan például nem vesznek be fájdalomcsillapítot migrén, fog, vagy hasfájás esetén: a negatív élmény hatására megtisztulunk egy korábbi rossz tettünktől.
Ezen a héten lépj ki a komfortzónádból, és készíts egy listát arról, milyen élethelyzetekben, helyszíneken, emberek társaságában, szorul össze a gyomrod. Ha pedig megvagy vele -bármilyen őrültségnek hangzik is - szó szerint keresd a lehetőséget a kényelmetlenségek megtapasztalására. Egyrészt magadnak teszel szívességet, hiszen hozzászokva ezekhez a helyzetekhez sokkal könnyebben kezeled majd őket, másrészt pedig - hiszed vagy sem - elképesztő, pozitív változásoknak nyitsz ajtót az életedben.
Csodás hetet mindenkinek.
www.whitecityboy.com
www.facebook.com/
