Szerencsecsillag
Mennyi az esély arra, hogy egy gyerekkorában fanatikus Szandi rajongó felnőtt, harmincegy évesen elmegy egy Izraelben megrendezett Szandi koncertre? És arra, hogy ott belefut egy vadidegenbe, aki hat esztendősen hagyta el Magyarországot a családjával, szintén Szandi fan, és nem mellesleg szintén meleg? És arra mennyi esély van, hogy mindkettőnk pasija bika? És arra, hogy ő szűz - mint a Budapesten élő legjobb barátnőm -, és a szűz havában találkoztam vele? Bocs, ha idegesítő vagyok, de a kérdések folytatódnak... mennyi, ismétlem, mennyi az esélye annak, hogy az este folyamán kiderül: ő is imádja Madonnát, és hamarosan együtt bulizunk egy Madge partin? És arra, hogy kiderül, hogy két sarokra lakik tőlem? És arra, hogy egy random beszélgetés során derül fény rá, hogy ő is odavan az Alien filmekért? Elmondom mennyi az esély... nulla egész nulla nulla nulla pont fél. És mégis megtörtént!
Ugye, hogy ez már szinte hátborzongató? Jó értelemben persze. Ez az, amikor az élet odarak eléd egy embert, és azt mondja: "Nézd, nem vagy egyedül." És tényleg nem. Amióta Máté - vagy ahogy itt, Izralben hívják, Mati - feltűnt az életemben, miközben Szandi az "Álomból valóság"című számát énekelte a lelkes magyar közönségnek, nem érzem magam magányosnak. Pedig kezdtem azt hinni, hogy ez a fajta barátság már nem létezik. Tudtam, hogy van sok-sok csillag az égen, és én minden csillagot szeretek, néhányat közülük különösen, de azt nem gondoltam volna, hogy épp akkor, amikor már nem is kívántam semmit, ha hullócsillagot láttam, rám kacsintott a szerencsecsillagom. Olyan volt, mint amikor egy nyári táborban a stégen ülve meghallod, hogy valaki a kedvenc dalodat énekli. És beszélgetni kezdtek. Aztán valahogy sosem fogytok ki a témából.
De a legjobb abban, hogy Mati előkerült nem is az, hogy a muglik világában sosem játszott számokat csereberéltünk, hanem az, hogy egy csomó mindenben más, mint én. Sokkal összeszedettebb nálam, képes egy dologra koncentrálni, míg én csapongok, mint egy tornateremben rekedt galamb, ő jógázik, én meg borozok, ő minden nap jár edzeni, én pedig minden nap megeszem egy tábla csokit, ő kémikus, én pedig egy ilyen exhibicionista művész-szerűség. És mindaz, amiben mások vagyunk legalább annyival járul hozzá a barátkozásunkhoz, mint az, hogy tuti képesek lennénk órákat beszélgetni és abszolút megértetni egymást úgy, hogy kizárólag Madonna dalszöveg idézetekben kommunikálhatunk.
Honnan került elő? Ki küldte? Miért kaptam? Meddig marad? Miért nem jött eddig? - sok kérdés, egy válasz: nem számít. Az számít, hogy itt van.
Szerencsecsillagoktól fényes hetet nektek is!
www.whitecityboy.com
www.steinerkristof.com
