Élt egy kisfiú, aki különleges képességekkel született. Aranyból volt a szíve. A szülei korán észrevették ezt, hisz mindenkivel megosztotta a játékát,  az uzsonnája felét is és soha nem sajnáltatta magát. Aztán ez a kisfiú szépen cseperedni kezdett. Egyre több és több emberrel találkozott. Elvarázsol bennünket - mondták, miután megismerték őt. És azt is: aranyból van a szíve. Pedig a kisfiú semmi mást nem tett, csak mindenkiben a jót látta meg. Aztán egy szép napon valaki ellenségnek gondolta őt. Nem értette, miért szeret ennyire mindenkit ez a srác. És őt miért szeretik ennyien. Úgy érezte, ez a gyerek, akinek aranyból van a lelke és csak a szépet látja a szeme, ő az, aki felelős minden rosszért.

Úgy érezte, minden rendben lesz, ha megöli a kisfiút. Az éj leple alatt lopódzott be hozzá. A kisfiú felriadt, de néhány másodperc után érezte, örül a látogatónak. Nem dulakodni kezdett, csak megölelte azt, aki őt ölni akarta. És a majdnem gyilkosban, a szíve legmélyéből felszabadult valami. Zokogni kezdett. Elmondta a kicsinek az egész életét. A nehéz indulását, a sanyarú sorsát, és azt, nem szerette őt senki. Néhány óra múlva pedig megköszönte neki, hogy az ismerőse lehet. 

Öleld meg te is azt, akiről úgy érzed, esetleg ártani szeretne neked. A lelke mélyén ő is csak egy olyan ember, akinek valami végtelenül fáj.

Lásd más szemmel a világot. Hidd el, aranyból van a te szíved!