Egy reggel arra ébredtem: már nem vagyok gyerek. Sárga csekkekre, munkahelyi feladatokra, ordítozó szomszédra gondoltam, ahogy kinyitottam a szememet. Talán még a lejárt bérletemre is. És akkor rájöttem, nem akarok felnőni - ez nem az én életem.

Azóta újra gyerek vagyok. Felébresztettem azt, aki mindig is voltam. Nem szégyellek leülni a kőre a kertben, vagy buborékot fújni szappanból, ha arra támad kedvem. És a madarakat lesni órákig a Duna partján, meg ugróiskolázni a parkban. És már nem engedem, hogy bárki is elvegye a gyerekkoromat. Ugyanúgy vannak sárga csekkek, de már színes papíroknak hívom őket. Nem vágok komor arckifejezést, ha tárgyalni megyek és nem görcs az életem. Mosolygok és nevetek.  Mert így, újra gyerekként jó nekem!