Nesze!szer

Steiner Kristóf heti útjelzője

2012. október 21.

zöldszemi.jpg

Bye bye, zöldszemű szörny!

„Ülsz a szobádban, a testedben érzed a szúró fájdalmat, ami összeszorítja a torkodat és veszélyes kis könnyzacskókká préselődik a szemed mögött. Az elmérgesedett harag, elüszkösödött féltékenység, teljesíthetetlen vágyak kirobbannak belőled dühös, tehetetlen, zavart zokogásban és mindez nem
is szól senkinek. Éjjel-nappal a magad csinálta sötét, szűk börtönben élsz.”

Senki sem írhatná le pontosabban a féltékenység és irigység irtóztató szenvedését, mint a tragikus sorsú írónő, Sylvia Plath, akit az öngyilkosságig kergetett a zöldszemű szörnyeteg. Regények, filmek, és a saját életünk drámái mind-mind arra tanítanak bennünket, hogyha behódolunk a hatalmának, előbb önmagunkat, majd a szerelmünket veszítjük el. De vajon nyerhetünk is valamit a féltékenység érzésével?
Ha valaki rabol, az – bár gaztettet követ el – gazdagabb lett azzal, amit elcsent. Ha valaki megcsalja a kedvesét, az hűtlen ugyan, de legalább szeretkezett egy – remélhetőleg – jót. Szinte minden rossz tettünk hoz magával valami apró pozitívumot, igaz, ennek rendszerint bűntudat az ára. Ám belegondoltál valaha, hogy a féltékenység az egyetlen olyan „bűn”, amelytől nem csak, hogy nem kapunk semmit, de még azt is elragadja, amink van?!

Néhány napja meglátogatott egy barátnőm, és kettesben leballagtunk a tengerpartra, ahol átadtuk magunkat a pletykálás élvezetének. Gigi arról kezdett mesélni, milyen csodálatos minden kedvesével, mégis, ha feltűnik a színen egy másik nő, vagy akár egy másik, boldognak tűnő pár, egész egyszerűen kifordul magából. Még akkor is, amikor közös barátaikat hívták át vacsorázni, Giginek pedig szembesülnie kellett vele: a párocska megragadt a „turbékoló stádiumban”. „A kellemes baráti vacsi rövid idő alatt rémálommá változott.” mesélte Gigi, aki elnézve barátai őszinte szerelmét, egyszeriben kételkedni kezdett a sajátjában. „Ők ketten olyan gyönyörű pár. Mindig van egymáshoz egy kedves szavuk, fogják egymás kezét, és sugárzik belőlük a boldogság. Miért nem lehetünk mi is ilyenek?” ecsetelte nekem fájfalmát, majd később beismerte: a párjára is rázúdította a bizonytalanságait, amint a vendégek kiléptek az ajtón... Megdöbbenve hallgattam a sztrorit: Gigi saját, tökéletes kapcsolatát, amellyel maximálisan elégedett volt, azonnal értéktelennek látta a csókolózó gerlepáré mellett. De volt ám tovább is: „Másnap a melóhelyemen ülve egész nap az járt az agyamban: a pasim nyilván észrevette, hogy a barátnőm sokkal visszafogottabban szedett a kajából, kevesebb bort vedelt a vacsi során, ráadásul nem is olyan hárpia, mint amilyen én vagyok.” -  vallotta könnyek között. Én pedig átkaroltam, és elmosolyodtam, és azt mondtam neki: „Szuper. Örülök neked.” Úgy nézett rám, mintha meggajdultam volna. „Mi ebben a jó?!” Én pedig elmondtam, hogyan is gondolkodom a dologról...

zöldsok.jpg



A féltékenység olyan, mint egy vámpír: kiszívja belőlünk az energiát, a boldogságot és az örömet, míg végül semmi sem marad nekünk. Hatására már megölelni sem vagyunk képesek azt, akit szeretünk, mert a gyengédség helyét átveszi a harag. A düh pedig szó szerint kiszorítja belőlünk a lelket, elfoglalja a helyét, és átveszi az irányítást a testünk felett. Ilyenkor nem is önmagunk vagyunk. Amikor azonban a düh elpárolog, és a lelkünk visszaszáll a testünkbe, szembesülünk a pusztítással, amit okoztunk önmagunk körül. Ez pedig olyan fájdalommal jár, mint a klasszikus rémtörténetben Dr. Jekyll gyötrelme, mikor rádöbben, hogy mit tett saját ördögi énje, Mr. Hyde… Hidd el, nem éri meg.



A trükk roppant egyszerű: ne dőlj be az öt érzékednek! A szemed helyett inkább a szívedre hallgass! A Kabbala Központban időről időre rendeznek előadásokat, amelyeknek fő témái a szerelem és a párkapcsolatok. Ezt a gondolatot az egyik ilyen órán osztotta meg velünk a tanárunk: „Amikor egy képeslapra illően tökéletes családot, egy méregdrága ruhákban vonuló nőt, vagy egy egymás kezét morzsolgató szerelmespárt látunk, akkor gyakran elhisszük, hogy nekik nincsenek problémáik, bizonytalanságaik és sosem csalódtak úgy mint mi. Azzal, hogy bedőlünk az öt érzék hamis valóságának, teret adunk a féltékenységnek, az irigységnek, vagy ami még rosszabb, a gyűlöletnek. Fontos, hogy folyamatosan emlékeztessük magunkat: az öt érzékünkre hagyatkozva sosem láthatjuk a teljes képet.”

alma lánc_1.jpg



Hiszen, ha valaki téged kap el el rossz pillanatodban, amikor épp áskálódsz mások ellen, elégedetlenkedsz, vagy becsmérlő pillantásokat vetsz valakire, az sem arról szól, hogy te ilyen ember vagy. Arról szól, hogy mind érzékeny lelkek vagyunk: vannak jó és rossz pillanataink. Van, amikor a világ tetején érezzük magunkat, máskor pedig a legszívesebben a föld alá süllyednénk. Hidd el: így van ezzel az égigérőlábú csajszi is az edzőteremből, az évfolyamtársad az egyetemről, aki állítólag sosem tanul semmit, és sosem izgul a vizsgák előtt, mégis mindig ötöst kap, sőt, az Oscarokat és Grammy-ket egymásra halmozó szupersztárok is.

Ezen a héten próbáld meg észben, vagy még inkább a tudatodban tartani: amit mások viselkedéséből látunk, az csupán egy tizedmásodperc az életük filmjéből.

Csodás hetet mindenkinek.

Ha szeretnél reggelente inspiráló üzeneteket kapni, lájkold te is a Kabbala Központ Facebook oldalát.


A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr314861375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása