A féltékenység a hiányból születik. Ha valaki folyton hiányt szenvedett, örökösen várakoznia kellett a figyelemre, nem tapasztalt meg érzelmi válaszkészséget, az ebből fakadó frusztráció időnként majd megjelenik felnőtt kötődéseiben is. A féltékenység egy állandó önvédelmi készültséget jelent, folyton azokra a jelekre figyelünk, amelyek mások rossz, ártó szándékaira utalnak. A kapcsolatokat a veszélyek, a kiszámíthatatlanság, a zaklatottság, a folytonos gyanakvás terepeinek éljük meg, amelyek gyökere a korai bántalmazás, vagy bizalomvesztés. Próbák elé állíthatjuk szeretteinket, vagy társunkat, könnyen észlelünk ártatlan megnyilvánulásokban is ártó szándékot, felnagyíthatjuk a negatívumokat, a megbízhatatlanság, a veszély jeleit, miközben elsiklik a szemünk a szeretetteljes, ragaszkodást kifejező gesztusok felett.

Király Eszter