Ne foszd meg magad a boldogságtól!

Van valami, amiről még sosem meséltem sehol – nem mintha titok volna… egyszerűen csak senkit sem akartam kellemetlen helyzetbehozni. Éppen ezért most is csak nevek és helyszínek említése nélkül osztom meg a sztorimat, amely az elfogadásról, és egymás tiszteletben tartásáról – illetve annak teljes hiányáról – szól…

A Négy Esküvő című tévéműsor forgatása során nem csak sz én menyegzőmre átogatott el a showban szereplő három menyasszony,  én is az esküvőik vendég voltam. Egyikük már előre figyelmeztetett: a vőlegény családjában mindenki elkötelezett katolikus, és mikor meghallották, hogy egy meleg kabbala tanuló jelen less a fiúk lakodalmán, nem repestek a boldogságtól. Én persze a magam naiv módján hittem benne: ha nyitott szívvel, örömmel és őszinte lelkesedéssel érkezem, nem lehet gond. És így is volt… egy darabig. Valamikor a desszert előtt épp a bárpult felé vettem az irányt, az asztalok között haladva pedig összefutottam egy kis hercegnővel: egy hét-nyolcéves kislánnyal, aki elegáns ruhácskájában édesen táncikált a felnőtteknek. Természetesen azonnal elmosolyodtam, és lehajoltam hozzá: “Hát te gyönyörűen táncolsz.”, ám a válasz a kislány helyett az örömapától érkezett: “Menj innen!” hangzott az utasítás. Felegyenesedtem, és értetlenül néztem a vérben forgó szempárra. “Tessék?” “Mondjam még egyszer?” fenyegetőzött, én pedig zavaromban azt sem tudtam mit feleljek,
verekedős típus pedig sosem voltam, ezért így válaszoltam: “Igen, legyen szíves.” A férfi felkapta az asztalról a poharát, és egyenesen az arcomba vágta annak tartalmát.Közben pedig mérgesen fújtatott, mint egy felhergelt bika. A levegő megfagyott, a vendégek egy emberként szegezték rám a tekintetüket, én pedig mély levegőt vettem, sarkon fordultam, és kisétáltam a teremből. Bár nem sokkal később visszatértem a lagziba – az örömapát addigre a saját fia tessékelte haza az esküvőről -, és hajnalig mulattam a táncparketten, nem szégyellem bevallani: amikor az incidens után az utcára értem, félrevonultam egy kis sikátorba, és elsírtam magam. Képtelen voltam felfogni: hogyan lehetséges, hogy valakit így elvakít az ismeretlentől való félelem?
Hogyan lehetséges, hogy valakit a tulajdon fia esküvőjén dogmák és előítéletek irányítanak szeretet és elfogadás helyett?

A napokban olvastam egy szívszorító blogbejegyzést a Huffington Post oldalán, amely Amni Sitham – media jogász és újságíró – tollából született. A szerző a média által festett torz képről, és - ezzel párhuzamosan – a valódi emberek fájdalmáról és kétségbeeséséről írt. “Kétmillió muszlim él a világban, és kevesebb mint 1%-uk gondolkozik szélsőségekben. A politikai szaklapok persze lecsapnak a ‘szenzációkra’, majd ezzel adják el az újságokat, fokozva a gyűlöletketést, hangsúlyozva a szélsőséges megnyilvánulásokat. A múlt héten Anaheimbe, Kaliforniába utaztam egy spirituális fesztiválra,, ahol az egyik vendég egy köztiszteletben álló muzulmán Imam volt - az Egyesült Államok három legnagyobb muzulmán közössége közül egynek a vezetője. Beszélt a hasonlóságokról a Szent Korán és a Tóra között - vagyis a muzulmán és a zsidó vallás között -, és azt mondta: a két hit akár testvérekké is tehetné őket, ehelyett mégis ellenségekké váltak. Beszédében idézeteket osztott meg a Szent Koránból és elmondta mit tanult a Yehuda Berg által írt Kabbala könyvekből és mindezt együtt hogyan használta fel a saját prédikációi során. Azt mondta: mivel nincs minden tudás birtokában, nyitott rá, hogy tanuljon egy más vallásokból, spirituális iskoláktól, és hangsúlyozta annak a fontosságát, hogy mi, a hallgatói is folytassuk a munkát: váljunk job emberekké, és ezáltal tegyük jobb hellyé az egész világot. Ezután Yehuda Berg elmesélte, hogy a nemrégiben felkeresett néhány palesztin vezetőt, hogy megvitassa velük: hogy hogyan lehetne a vitás területeken békét teremteni. Videófelvételeken láthattuk, ahogy a palesztin vezetők felteszik a kérdést: hogyan is fajulhatott az ellenségeskedés odáig, hogy a vérengzés mindkét oldalon árva gyerekeket és csonka családokat hagy maga után. Mind arról beszéltek, hogyan szeretnék elérni, hogy tiszteletben tartsák őket, miközben ők is tiszteletben tartanak másokat, tekintettel arra, hogy ‘mind egyformák vagyunk’.

Ma reggel kutyasétáltatás közben belefutottam egy asszonyba, akinek akkora fekete folt éktelenkedett a jobb szeme alatt, hogy egy pandamackó is megirigyelte volna. Még jó pár meter választott el minket egymástól, amikor már pontosan tudtam, pontosabban éreztem, hogy hamarosan meg fog szólítani. “Jó reggelt, uram.
Jehova tanúja vagyok, és…” – nos általában ezen a ponton szoktam megszakítani a monológot, de ma, látván a vélhetően egy agresszív járókelő keze nyomán született monoklit – úgy határoztam, végighallgatom. Nem akartam azzal azonosulni, aki ilyen csúnyán helyben hagyta őt azzal, hogy esélyt sem adok neki. Hamarosan
kiderült, hogy sok mindenben nagyon is hasonlóan gondolkodunk: a “Mi is a gond a világunkkal, és hogyan változtathatnánk rajta?” kérdésre ő is azt felelte: “Az, hogy ahelyett, hogy felelősséget vállalnánk a tetteinkkért, másokat hibáztatunk, ez pedig gyűlöletet és szeparálódást szül tolerancia és összefogás helyett.”

Ezen a héten keresd a lehetőséget arra, hogy megismerd más kultúrák, szubkultúrák, vallások, spirituális ösvények világát, és – legyen szó melegekről, muzulmánokról, zsidókról, feketékről, cigányokról, jobbosokról-balosokról - nézz kicsit utána, kik is azok valójában, akiket kategorikusan elutasítasz. Könnyen lehet, hogy nem is őket utálod, hanem a hamis képet, amelyet a média, a társadalom, vagy a közvetlen környezeted sulykol beléd velük kapcsolatban. Koncentrálj arra, hogy betöltsd a közted és mások között tátongó űrt. A kommunikáció az egyetlen módja annak, hogy leromboljuk az előítéleteinket. Az ítélkezés a szeretet szöges ellentéte, a szeretet pedig a boldogság és a béke legfontosabb összetevője.

Aki azt hiszi, ő már “mindent” tud, ő tudja a “legjobban”, és “aki mást mond, az téved”, az szó szerint megfosztja magát a boldogság és a kiteljesedés lehetőségétől.

Csodás hetet mindenkinek!

Tetszenek Kristóf útjelzői? Könyveit – a Gumimatrac a Gangeszent, a Lélekbonbont, a Hajónaplókat - ide kattintva most 15% kedvezménnyel rendelheted meg.