Az van, hogy kicsit úgy éreztük, helyére kell raknunk magunkat. Hiába, azért a nyár az nyár, nem azzal törődik az ember, hogy mivel kell résen lennie. Ha meg igen, hát akkor nem élvezi az évszakot, jegyeznénk meg igen halkan. Így olvashattok majd néhány postot a regenerálódásunk témakörében. Evvan.
Az őszi tatart a fogfehérítéssel gondoltuk megkezdeni. Találtunk egy über-hiper-egyáltalán de nagyon jónak tűnő ajánlatot a Kuponvilágon ITT. Gyakorlatilag 15ezer pénzért adja a mindent, amire szükségünk volt. Nem voltunk restek befoglalni egy időpontot. Szerencsére, nem csak az űrben volt hely, hanem néhány napon belül. Így váratlan fordulattal élve megjelentünk a tett helyén. A Mammutba kellett mennünk, illetve mi azt választottuk - lévén, nem fényév a távolság. Totálisan kulturált helyre csöppentünk, persze, azért kicsi áruházas feeling, de azért nem rohangáltak vásárlókocsikkal a szánk körül. Egy jó kis fogkő leszedéssel kezdtünk. Ez különösebben nem érdemel említést: megtörtént, mondanánk rá. Majd jött a polír. Ja, meg közben azt is megnézték, hanyas árnyalatú a fogunk, valami B2 lett, ha van ilyen. Azt olvastuk, mikor áttanulmányoztuk az akció leírását, hogy akár nyolcat is világosodhat a fogsor, hát, nekünk nem volt annyi lehetőség, mert ugye nem volt akkor a baj. Majd következett a háromszor húsz perc LED-es cucc. Előtte megkérdeztük, hogy mit csinál olyankor az ember, azt mondták: relaxál... Hű, mondtuk, az kemény lesz, ennyit egy helyben maradni, de csak lesz valahogy. Szépen kaptunk valami fogínyvédő zselét, meg egy ilyen szájkitámasztó szerkezetet. Szerencsére, pont ment színben a ruhánkhoz, így nem feszültünk túlságosan. Aztán jött maga fogfehérítő anyag. Mondták, hogy akkor most végig szorítsuk össze a fogainkat, mert a matéria csíphet, ha a szájhoz ér. No, erre nagyon koncentráltunk. Még szerencse, hogy ilyenkor nem látja kívülről magát az ember, mert azért volt egy kis Hannibal Lecter érzésünk magunkról. Az első húsz perc sima ügy volt. Nem történt semmi. Még akár relaxációnak is mondhatnánk azt, amit műveltünk. Időnként bejött a személyzet és megkérdezte, mint a kettes belen szokták: jól vagyunk-e. Hörgő hangokkal tudattuk: igen. Szerencsére hangfelvételek nem készültek. A második huszas sem okozott nagyobb gondot. A harmadik viszont igen. Azon a ponton untuk tetszhalottra magunkat, még szerencse, hogy akadt egy papír szalvéta, amiből láthatatlan üzemmódban különféle origami figurákat hajtogattunk. (A Műcsarnok alagsorában azóta megtekinthető) Ezúton küldenénk tiszteletünket mindenkinek, aki sokat tud nyugodtan maradni, nekünk zsizsik az ascendensünk, tényleg. De amikor vééége volt, maga volt a megváltás. Elmondta a kedves hölgy, hogy most aztán egy hétig csínján a kávéval, kólával, lila káposztával, paradicsommal, tehát mindazzal, amin élünk. De beletörődtünk, bár a vörös bor gondos odafigyelést igényel - Borfeszt lesz ugye. Az utána következő két órában időnként erős nyilallás volt tapasztalható, de semmi extra. Ja, négy árnyalatnyit változott a fogsorunk színe. Azt kell mondjuk: igazán pöpec lett. Szerencsére nem az a természetellenes, hanem egyszerűen nem sötét és kész. Ennyiért bőven megérte. Még a ... ja, nekünk is. Ajánljuk mindenkinek, aki nem akar vagyonokat a fogához verni (jesszus, de viccesek voltunk!),. viszont profi, jó kiszolgálást szeretne, figyelemmel karöltve. (Most már figyelünk a kuponvilágos akciókra) Azóta vadalmaként mosolygunk. És jó nekünk!
Részletek: ITT.
