Vannak napok, amelyek annyira erősek, mintha több élet tanulságát és történését sűrítenénk belé. Aznap, amikor találkoztam Madonna Kabbala tanárával is ilyen volt. A legnehezebb próbatételekkel indult, aztán nagyon fényessé vált. Mert minden nap és minden ember, szituáció üzenetet hordoz számunkra. A kérdés persze csak az, meghalljuk, meglátjuk-e ezeket? Én igyekeztem fülelni. Yehuda Bergttől, akinek most jelent meg egy új könyve például azt tanultam, hogy a tanár is ember. És ő is ugyanúgy szereti elmesélni este, zárt körben a felesége által nem kedvelt vicceket, mint bárki más. És szereti a finom bort és a jó sülteket, és az éjjel visszainduló repülőgépeket. Hisz abban, hogy nem kreálni kell felelősöket, akik borzasztó helyzetet okoztak, mert attól, ha megölünk valakit, még nem múlik el a baj. Fel kell ismerni, hogy bennünk kell változnia a dolgoknak, ahhoz, hogy jobb világban élhessünk.  Amerika is megjelölte Oszamát, mint minden rosszért felelőst, de közben ugyanúgy él mindenki New York utcáin, mint szeptember 11 előtt. És ha mi nem változunk, akkor nem lesz fényes a jövőnk. Sosem jutunk ki a káoszból. Kristóf is ezt mondta este, aki a nap második nagy tanítása volt számomra. Felállt ez a kis herceg a színpadra és átütőbb, szuggesztívebb, fényesebb volt, mint maga a mester, akiért a Lotz terembe mentünk és utána a vacsorára. Az ő öröme, hogy most a Kabbaláról beszélhet és mutathat meg a munkája által egy másik utat az embereknek: beragyogta a lényét. Fáradt volt aznap, de a zárt vacsora után, ahol 11-en voltunk, még lehengerelt nyíltságával és őszinteségével. Hiába, vannak emberek, akik azért jönnek közénk, hogy életükkel mutassák a példát. A lényükkel hatnak. Szerintem Kristóf maga a tanítás. Például annak, aki eddig azt gondolta, a melegek valamiféle eldeformált szörnyetegek. Aztán látta őt a tévében,  és megváltozott a véleménye. A vacsora is szolgált okítással. Azzal, hogy a percekre felkapott sztárok világában igazi ikonok élnek köztünk. Akik nem hangosak, nem ugrálnak, de ha megszólalnak, akkor minden szavuk ül és ott van. Babos Gyula volt az, akiről soha nem gondoltam, ennyire erőteljes és markáns ember - a szavak teljesen pozitív értelmében. Felesége, Katona Klári pedig csak úgy, ahogy volt, a maga csendjével és mosolyával, ragyogott. Hálás vagyok a sorsomnak, hogy megismerhettem őket.

És Madonna milyen üzeneteket küldött számomra aznap, Yehudán keresztül? Elsőként természetesen azt, hogy a Kabbala egy nagyon különleges út. Tele titokkal és bölcsességgel. Másodszor pedig azt, amit mestere mesélt róla. Hogy igen, Madonna az a nő, aki ott van az életében. Amit csinál, arra maximálisan fókuszál. Soha nem volt a világ legtehetségesebb énekese, táncosa és a legszebb asszonya sem. De mégis olyan akarás és elszántság van benne, ami azzá tette - aki és ami lett. Yehuda elmondta, hogy Madonna minden áldott nap három órát jógázik. Nem adja fel, nem lesz belőle ma kimarad az edzés állapot és két óra huszonöt perc sem. Amit csinál, abban maximálisan ott van. A táplálkozási elveiben, a munkájában - mindenben. És nagyon jó anya, teljesen átlényegül, ha a gyerekeivel van. Akkor tényleg Madonna. Az a nő, aki egyszer csak egy egyszerű ruhában besétált Yehudához, mint egy teljesen átlagos ember, aki Kabbalát szeretne tanulni. Talán ez is volt az előadás és a vacsora legnagyobb tanítása. Hogy igen, mind egyek vagyunk. Legyünk akár buddhisták, keresztények, kabbalisták vagy bármilyen hitűek. A lényeg, hogy a jóra és a szeretetre törekedjünk. Ne valami ellen cselekedjünk, hanem tegyük jobbá a világot. Ez pedig nem máshol, mint legbelül, önmagunkban kezdődik. A mi kis világunkban. Dolgoznunk kell magunkon, hogy tényleg szeretet teljesebb legyen bolygónk, amihez nem biztos, hogy mindenki fog tapsolni. Mert elsőnek, úttörőnek lenni nem mindig a leghálásabb feladat. És bármilyen nehéz is néha, nem szabad feladnunk a saját utunkat. Madonna sem tette soha! Mi se tegyük. Még egy extra tanulsága volt a napnak számomra. Az, hogy bármilyen nehezen és embert  próbálóan indul egy hétköznap, még nem tudhatod, milyen ajándék vár a végén. Csak ki kell nyílnod a világra és nem homokba dugni a fejedet. Gondolj bele, ha Madonna még mindig azon keseregne New York-ba érkezve, hogy csak 35 dollár van a zsebében. Látod, hogy minden lehetséges? Csak lépned kell! És mindig lesz egy barát, aki az éjszaka közepén azt mondja: meghív magához bennünket, folytassuk a beszélgetést ott. Az egymást segítő emberek pedig ebben a végtelen káosznak tűnő világban megtalálják egymást. Tudod, a te napod ajándékát én nem vehetem át helyetted! Az enyémért köszönet Kristófnak. Most pedig hajrá, állj fel a gép mellől és keresd meg a te ajándékodat, ott kell annak lennie!  

NeszeP