Talán ismerős a következő helyzet: egy baráti társaságban vagy, jó a hangulat, mindenki kedélyesen cseverészik. Nyílik az ajtó, érkezik egy 4 fős csapat, a házigazda mindenkit bemutat mindenkinek. Kézfogások, esetleg puszi, elhangzanak a szokásos udvariassági formulák, majd az este kellemesen zajlik tovább. Mint tudjuk, a legjobb beszélgetések a konyhában történnek, ezúttal sincs ez másképp. Érdekes társalgás alakul ki, egyre jobban belemelegszik mindenki. Ekkor jössz rá, hogy már hosszú percek óta olyanokkal beszélgetsz, akiknek nem emlékszel a nevére. Kínos lenne most rákérdezni, hiszen a bemutatkozás már bő egy órával ezelőtt megtörtént. Most mi a teendő? Vársz, hátha egy frissen érkezettnek ismét bemutatják újdonsült ismerősödet, és akkor majd elcsíped a nevét? Vagy reménykedsz abban, hogy hátha valaki megszólítja őt? Én tudok egy jobb megoldást, amivel elkerülhető a feszültség.

 

Kezdjük a legelején! Sok kellemetlen perctől megkímélhetjük magunkat, ha már a bemutatkozásnál odafigyelünk. Két tipp:

 

1. Hangosan mondd ki a bemutatott személy nevét (vagy keresztnevét), például így: „Örülök, hogy találkoztunk, Lilla!” Vagy: „Örülök, hogy találkoztunk, Benkő úr!”

2. Kösd az új nevet valami olyanhoz, ami éppen az eszedbe jut! Nekem az vált be a legjobban, ha az adott pillanatban átélt érzéseimhez, gondolataimhoz társítottam az új információt. Például: Répássy Gábor, hát ez vicces, pont zöldségköretet ettem az ebédhez, még mindig tele van a hasam. Vagy: Kelemen Brigitta, rövidítés KB, hát szerintem KB olyan színű a ruhája, mint Schumi tűzpiros Ferrarija.

 

Tudom, hogy ez leírva kicsit furcsának tűnhet, de én ennek a módszernek köszönhetően emlékszem 15 év után is Honduras és Benin fővárosára :)
Tulajdonképpen nem más ez, mint képzettársítás, az a trükkje, hogy mivel egy már meglévő élményhez kötjük az új információt, sokkal könnyebben elő tudjuk majd hívni. Ilyen elven működik az is, amikor egy zeneszám hallatán akár éveket is visszaugrunk az időben, és előjön egy élmény a másodperc tört része alatt. Kulcsszó az élmény, fontos, hogy ne valami logikus, intellektuális gondolathoz társítsuk a nevet, hisz így két ismeretlen szót kellene előkeresnünk egy helyett. Ahhoz, hogy a kötelék minél erősebb legyen, többször is érdemes elismételni. MAGUNKBAN. Még egyszer: MAGUNKBAN. Valószínűleg Répássy Gábor sem örülne, ha az ebédünkkel meg a teli hasunkkal kötnénk őt össze, ezért tartsuk meg ezt a kis titkot magunknak! Sok sikert a gyakorláshoz!

Szerémi Péter

kommunikációs tanácsadó