Egy kislány egyedül, szomorúan ült a parkban. Nagyon sok ember elment mellette, de senki nem kérdezte meg, hogy miért lógatja az órát a rózsaszín szoknyát viselő lányka. Mezítláb ült a padon, könnyes szemmel nézett a világra, de senki nem vette észre, ő pedig nem akart senkit megszólítani, csak némán pityergett.
Be kell vallanom, hogy elsőre én sem foglalkoztam a kislánnyal, csak rápillantottam, majd tovább haladtam, mert sietnem kellett. Mégis este bevillant, hogy ott ült egy rózsaszín szoknyás kislány a padon egymagában, és sírt. Másnap visszamentem, mert kíváncsi voltam, hogy meg ott ül-e. És ott volt, ugyanazon a padon. Még szomorúbbnak, elkeseredettebbnek tűnt, mint tegnap.
Odaléptem hozzá, mert segíteni akartam neki. Ő ösztönösen megijedt, ami érthető is, hiszen egy parkban több fura ember is megfordulhat, akik akár veszélyt is jelenthetnek egy kislányra. Mikor közelebb léptem, egy méretes púpot láttam a hátán. Ekkor döbbentem rá, hogy az emberek ezért mennek el mellette, ezért nem akar senki sem segíteni neki. Mert púpos.
Leültem mellé, majd mosolyogva azt mondtam: “Szia.” Ő visszamosolygott, és sziával köszönt. Egészen sötétedésig beszélgettünk, majd mikor már senki sem járt a parkban, megkérdeztem, hogy miért annyira szomorú.
“Mert más vagyok” – érkezett a válasz.
“Ne viccelj. Te egy ártatlan angyalhoz hasonlítasz!” – mondtam neki,
Ekkor felállt, és megkérdezte:
“Komolyan gondolod?”
“Igen, azt gondolom, hogy te egy őrangyal vagy, aki a parkban sétáló emberekre vigyáz, hogy nehogy bajuk essen” – feleltem.
Ekkor csoda történt: A púpnak látszó kinövésből két kis angyalszárny bontakozott ki. Azt hittem álmodok. A kislány majd ezt mondta: “Most először gondoltál magadon kívül valaki másra. Az én munkám itt most véget ér.”
“De miért nem kérdezte meg senki tőled, hogy miért sírsz?” – kérdeztem hirtelen.
Mosolyogva azt felelte: “Mert csak te vettél észre, a többi ember egyszerűen nem látott meg.”Majd pillanatok alatt tovarepült.
Azon az estén az életem megváltozott. Ha azt gondolod, hogy senkid sincs ezen a világon, gondolj arra, hogy ott vannak az őrangyalok, akik vigyáznak rád! Ahogy rám is.
