Vásárolni voltunk ma. Semmi extra, csak a szokásos. Víz, gyümölcslé, kis csokik, nagy csokik. A parkolóból álltunk kifelé, vagy álltunk volna, amikor rájöttünk, valaki elállja az utat. Szelíden megkértük, menjen picit arrébb, hogy kiférjünk. Nem tette, csak ordított, röhögött és dühöngött. Ám sikerült valahogy kievickélnünk. Első gondolatunk az volt, hogy nem volt normális ez a pasi. Aztán a második az: nem lehet túl könnyű neki a bőrében, sőt... már attól tele van indulattal, hogy megkértük - néhány centit guruljon odébb. Néhány perccel az eset utánn megpróbáltuk képzeletben átölelni őt, hogy kicsit megnyugodjon... Nem volt egyszerű, pedig csak eljátszottuk lelki szemeink előtt. De a dühös ember még így is nehezen adta magát...

Tulajdonképpen olykor el is felejti az ember, hogy milyen jó neki. Milyen szerencsés is ő, hisz nem olyan életet él, nincs úgy felháborodva nem létező dolgok miatt, mint sok embertársa. A férfi, akinek két centit kellett volna gurulnia, vagy az eladó, akitől merészeltünk kérdezni valamit. Amerikában ma a hálaadást ünneplik. Nálunk ma, itthon nem pulyka van az asztalon, hanem egy kis papír a kézben a forró csoki mellett. Azt gondoltuk, kihasználjuk ez az ünnepet és összeírjuk, miért is lehetünk hálásak.

Ajánljuk ezt nektek is, mert olyan szépen megemeli az ember rezgésszintjét, hogy csak na. Figyeljétek a csodákat, ami ezután következik. Íme pici a listáról:

- Hálás vagyok a sorsnak, mert kint már őrült hideg van, de egy meleg otthonban élek, van fűtés, van áram és még térerő is rendesen! És még a wifi is működik!

- Hálás vagyok, mert van családom, mindazt a tanítást, alapot  megkaptam a szüleimtől, ami az életfeladatomhoz szükséges.

- Hálás vagyok, mert reggel finom kenyeret tudtunk reggelizni és még a nutella sem fogyott el! Ez utóbbi hiánya néha kibillent a középpontomból rendesen.

- Hálás vagyok, mert már kész az adventi koszorúnk és vasárnap meggyújthatjuk együtt az első gyertyát! És tuti, hogy megint nagyon meghatódom majd.

- Hálás vagyok, mert ma sikerült pontosan megérkezni egy lehetetlen helyre, egy lehetetlen időpontra. Így a lehetetlen küldetés végrehajtva!

- Hálás vagyok a barátaimért, mert van, akivel hónapokig nem beszélünk, de ugyanott folytatjuk, ahol előtte abbahagytuk. Hálás vagyok ezért a szálért, ami összeköt bennünket, de sosem szakad el.

- Hálás vagyok a sorsnak az akadályokért, amelyeket adott, mert általa lettem sokkal erősebb. Hálás vagyok az irigyekért, mert ők emlékeztetnek arra, van miért irigynek lenni rám.

- Hálás vagyok a volt szerelmeknek, mert nagyon sokat tanultunk egymástól és jobban és jobban megismertem önmagamat.

- Hálás vagyok, mert egy csillámos és szép tust találtam, amivel egész jól tudok a szememre rajzolni. 

- Hálás vagyok, mert tudok szeretetet adni és kapni is.

- Hálás vagyok, mert úgy tudom szeretni a kis házi kedvenceinket, hogy az ő hálájuk minden pillanatban feltölt.

- Hálás vagyok, mert ott egy nagy szelet szuper torta anyutól a hűtőben és finom lett a forró csoki is csipetnyi fahéjjal habbal a tetején, a háttérben pedig Michael Bublé szól.

- Hálás vagyok, mert te elolvasod ezeket a sorokat és reméljük, leírod a te hála listádat is és a szíved úgy megtelik örömmel, ahogy a miénk. Varázslatos estét nektek!