Valahogy úgy képzelem, egy felhő tetején ültem. Ücsörögtem, lógattam a lábamat lefelé és néztem, milyen érdekes is a választék. Annyiféle ember jött és ment lent az utcán.

Aztán elővettem a listámat:

- Legyen tengernyi türelme

- Legyen kedves

- Legyen kitartó éjjel háromkor is, ha már hetedszer kel fel és nyolcadszor kérem ugyanazt

- Legyek neki akkor is szép, amikor mindenki más csúnyának lát

- És legyek majd neki mindenkinél, de mindenkinél fontosabb

Akkor pillantottalak meg téged. Mosolyogtál. Gyönyörű voltál. A hajad is meglibbent a szélben. Sugároztál. Boldog voltál. 

Kiválasztottalak. Abban a szépséges, fényes pillanatban. És tudtam, hogy nincs ennél jobb döntés földön és égen.

Te lettél az Édesanyám.