A magukkal szemben is igényes, jól teljesítő szülők gyakran várják el ugyanezt gyerekeiktől. Ők adják át leginkább fiaiknak, lányaiknak a Légy tökéletes! parancsot. 'Nem kélem, hanem kérem…' 'Miért kaptál csak négyest?' 'Nem mondta a zongoratanárod, hogy ne így tartsd a kezed?' Ezek a szülők többnyire csak a hibátlan teljesítményt tekintik elfogadhatónak. Rossz esetben elismerést sem nyújtanak érte, viszont már a legkisebb hiba miatt is a mínusz tartományba sorolják gyerekük munkáját. Az ilyen családok mottója a 'Nagyon jó, de…'. Ettől lesz gyerekeik önértékelése egy életre gyenge: elégedetlenséget és szégyent gyakran, örömet és büszkeséget ritkán élnek át. Úgy értékelik majd magukat, ahogy őket értékelték szüleik. Ez a Légy tökéletes! parancs azok közé tartozik, melyek generációkon át öröklődhetnek. Hát teljesíteni tudnak, ez igaz. Tisztesség dolgában is jól állnak. Ezért tekintik őket a társadalom leghasznosabb tagjainak. A megengedett nulla hibaszázalék azonban nem teszi őket sem boldoggá, sem tartósan egészségessé.

F. Várkonyi Zsuzsa