Viszlát előítéletek, hello NyitottakVagyunk hét!
Ha nyitva tartod a szemed, biztosan te is belefutottál az elmúlt hetek során a Nyitottak Vagyunk videókampányba, amelyben hírességek, szervezetek, cégek képviselői, és hétköznapi hősök mesélik el saját történeteiket, miért is érdemes nyitottnak lenni, és leszámolni az előítéletekkel. Miután én is elkészítettem a saját videómat
a rengeteg kedves és támogató üzenet mellett érkezett néhány becsmérlő és szarkasztikus mail is. Mind ugyanazzal a kérdéssel: mégis hogyan lett a zenetévénél bohóckodó Kristófból békeharcos-filozófus? Nos, ha még mindig a Vivánál lennék, erre csupán Gaga a „Born This Way” klipjével felelnék, de az igazság az, hogy azóta hosszú utat jártam be – szó szerint, és metaforikusan egyaránt. Ezért úgy határoztam, hogy az e heti útjelzőben bemutatom azokat az embereket, akiknek leírhatatlanul sokat köszönhetek – mert amikor a legmélyebben voltam, mindig segítettek nyitottnak maradni egy jobb valóság felé. Ezekkel az idézetekkel – amelyeket a Kabbala Központ Magyarország önkénteseivel fordítottunk magyarra – szimbolikusan mi is csatlakozunk a nyitottakvagyunk.hu kampányához.
“Ha valamit helyesnek érzel, tedd is meg, és még ha kövek záporoznának is a döntésed után az égből, légy biztos benne, hogy a legvégén minden jól fog alakulni. Nem számít, mi forog kockán, mindig azt kell tennünk, amit helyesnek érzünk, még akkor is, ha az életünk függ a döntésünktől. Oly sokat aggodalmaskodunk mások véleménye miatt. Mit gondolnak majd a barátok, a család. Mások véleménye folyamatosan akadályoz minket, megakadályozza a tetteink véghezvitelét, akadályoz abban. hogy megtegyünk valamit, amit jónak vélünk. Én soha nem élek mások hozta szabályok szerint! Ha valami helyes, megteszem. Az mellékes, hogy a körülöttem lévők erről mit gondolnak. Én hagyományos, vallásos környezetben nevelkedtem, ami szembeállított a Kabbalával. Ezért elszakadtam a hagyományoktól. Úgy éreztem a Kabbalának el kell jönnie közénk, és valakinek végre meg kellet tennie ezt a lépést, és a dolgokat kibontakoztatni. Nem érdekelt ki mit gondolt, mert biztosan tudtam, hogy ez a helyes, és ezt kell tennem. Éppen ezért csak haladtam tovább a magam útján, és a végén elértem, amit az elején megálmodtam. Ma is nagyon örülök annak, hogy ezt a lépést megtettem sok évvel ezelőtt. Nem hibáztam, hanem éppen a helyes irányba léptem, mert a Kabbala megérintheti az emberek szívét, hogy változtassanak, az egymáshoz való viszonyukon.” Rav Berg, a Kabbala Központ szellemi és spirituális atyja (facebook ITT)
“Mindig azt halljuk, hogy nézzük a másik ember jó oldalát. Ám amikor ebbe igazán belegondolunk, felötlik bennünk a kérdés: „De mégis hogyan?” Egyszer egy férfi Bogota városából odajött hozzám és ezt mondta: "Tudja Karen, én egy magas beosztású kartell tag voltam, és szörnyű dolgokat követtem el. Nagyon sok embert bántottam, kegyetlenül és brutális módon. De öt éve, rátaláltam a Kabbala bölcsességére. Öt évvel ezelőtt végre elhagytam a kartellt. És ha megengedi nekem Karen, én nagyon szeretnék a Kabbala Központban tanulni és annak részévé válni, mert most már megértettem azt, ha én nem változtatok az életemen, akkor senki se fog." "Ha legközelebb szembejön veled valaki, és megkér valamire, próbáld meg benne először a jót felfedezni. Próbáld benne meglátni mindazt, ami pozitív, mert mikor ezt újra és újra megpróbálod, végső soron önmagadban fogod meglátni a jót. Emlékezz a következőre: amit mi adunk a világnak, és megteszünk másokért, talán más formában, más úton, de lényegében ugyanaz fog visszatérni hozzánk.” Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója (facebook ITT)
“Fontos, hogy konkrét céljaink legyenek. Viszont, paradox módon, arra is nyitottnak kell lennünk, amit a Fény akar a számunkra meghozni. Mi áll annak az útjában, hogy jó hallgatókká váljunk és meghalljuk a Fény nekünk szánt üzeneteit? Az, hogy a saját gondolatainkkal és ötleteinkkel van tele a fejünk. Nem marad hely a Fény számára az olyan emberben, aki túlságosan eltelt önmagától, önmagával. Ha útmutatást szeretnénk kapni a felsőbb erőtől, akkor el kell fogadnunk, hogy nem tudjuk mindenre a választ, és nyitottnak kell lennünk, hogy lássuk honnan érkezik majd az útmutatás. Ha valóban fontosak számunkra a körülöttünk élők, nyitottnak kell lennünk a véleményük meghallgatására és figyelembe vételére. Lehet, hogy olyan nézőpontot mutatnak, ami nekünk eszünkbe se jutott volna. Ha túl fontosnak gondoljuk magunkat, az megakadályoz más perspektívák és a teljesebb kép megismerésében, A mélyen spirituális ember nyitott mindenre és bármire. Dolgozzunk azon, hogy a mindennapi életünkben eltöröljük a szűklátókörű érdekeinket.” Yehuda Berg, a Kabbala Központ társ-igazgatója (facebook ITT)
“Már túl voltam egy váláson, és úgy tűnt, a legrosszabb helyeken keresem a szerelmet. Úgy határoztam: több akarok lenni, mint egy lány aranyfoggal és gengszter pasikkal. Több, mint egy szexuális provokátor, aki arra inspirálja a lányokat, hogy ‘Ne elégedj meg a második legjobbal, bébi!’. Elkezdtem keresni az élet valódi értelmét. Anya akartam lenni, de rájöttem: ahhoz, hogy tudjam, hogyan kell felnevelni egy gyereket, meg kellett erősítenem a spirituális gyökereimet. Ekkor raláltam rá a Kabbalára. Azt mondják, amikor a tanuló készen áll, megjelenik a tanár, és attól tartok, ez a klisé rám is igaz volt. Eleinte egyszerűen csak bejártam az órákra. Senki sem vett észre, és senkit sem zavart a jelenlétem – ez pedig nekem tökéletesen megfelelt. Minden egyes óra után úgy éreztem, hogy eldobom az agyam. A tanár szavai visszhangzottak a fejemben és inspiráltak. Istenről, mennyországról, pokolról beszéltünk, de mégsem éreztem úgy, hogy valami vallási dogmát próbálnak lenyomni a torkomon. Tudományról és kvantumfizikáról tanultam, arámi nyelven olvastam, és a történelmet tanulmányoztam. Egy ősi bölcsességet ismertem meg, amelyet a mindennapi életem kihívásai során alkalmazhattam. És végre rátaláltam egy helyre, ahol arra bátorítottak, hogy kérdőjelezzek meg mindent, amit hallok. Éreztem: ez az én utam. Amikor a világ felfedezte, hogy Kabbalát tanulok, azzal gyanúsítottak, hogy egy szekta tagja lettem. Azt mondták, agymosott lettem. Hogy az összes pénzemet elajándékoztam. Azt feltételezném, hogy az Ótestamentum tanulmányozása és az univerzum törvényeinek értelmezése ártalmatlan elfoglaltság. Senkit se bántottam. Azon dolgoztam, hogy jobb emberré váljak! Ez pedig valamilyen oknál fogva bosszantotta az embereket. Veszélyeztettem bárki testi vagy szellemi épségét? Kénytelen voltam feltenni a kérdést: ebben a társadalomban kapcsolatot létesíteni Istennel merész cselekedetnek számít? Úgy tűnik... Ahogy az élet megy tovább (és szerencsére sosem áll meg), merésznek lenni egyfajta normává vált számomra. Számomra a merészség azt jelenti, hogy merek kérdéseket feltenni, kihívás elé állítani az emberek gondolkodásmódját és hitrenszerét, és meg merem védeni azokat, akiket elnyom a társadalom. Erről szól az életem – nap mint nap. Az én olvasatomban ez a normális. Az én világomban minden ember merész. Kérlek, lépj be ebbe a világba. Ha mersz.” (Harpers Bazaar, 2013) Madonna, a Kabbala Központ hallgatója (facebook ITT)
Fényes, nyitott hetet mindenkinek!
